Széchenyi ismereti adatbázisok
Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
2020-02-26 08:06

In memoriam dr. Környei Attila

|

Eltelt húsz év. Környei Attilára a Nagycenki Széchenyi István Emlélkmúzeum igazgatójára emlékezem.
Még vagyunk páran, kik kézfogással köszönthettük egymást Attilával.
Nem volna szükséges, de előveszek pár fényképet. Az íróasztalnál ül, ölében kedvenc kutyájával, előtte az asztalon a Magyar Nemzet és még valamilyen újság.

 

A másik képen a fogasra akasztott ballonkabátja és válltáskája.

 

Aztán a papírok között ráakadok egy régi kéziratra.

 

„Néhány gondolat 2005-ből.

Az első Népfőiskola ideje alatt ismertem meg mélyebben Környeiéket. Az a páratlan figyelem, figyelmesség, szolgálat mely a hallgatók, de felém is áradt, már-már szégyelltem, hisz nem érdemeltem ki mással, mint hogy ott lehettem Cenken.
Az a kultúrmisszió, amit végeztek a Szocialista brigádmozgalmon keresztül Széchenyi  megismertetése érdekében, egyedülálló volt az országban. Népművelés a szó igazi értelmében. És ezt csak Attila és felesége Ági tudták elvégezni.
Azóta tudom, magas szinten maradandót alkotni csak elkötelezett ügyszeretetből lehet.
Nekem a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumot Széchenyin kívül Attila és Ági is jelentik. Elfogultság? Igen, az. De tudom, miért vagyok elfogult.

Ha mostanában elkerülök Nagycenkre, a múzeumban a termeken áthaladva ott van mellettem Attila és magyarázza, mit kellene tenni a Széchenyi-életmű, a Hitel mélyebb megismertetése érdekében. És beszélünk a múzeumról, a Széchenyi Körről, és visszaemlékezünk a 80-as évekre.

Halála előtt pár nappal magához engedett, meglátogathattam. Kértem írjon ajánló sorokat a Széchenyi éremkatalógushoz. Két nap múlva levélben megérkezett a kézirat, de megköszönni csak úgy tudtam, hogy a kötetet emlékének ajánlottam.

2005-ben az emlékmúzeumban bemutathattam éremgyűjteményemet. A meghívón Attilára és Pölcz Pista bácsira - a Széchenyi-mauzóleum lelkes bemutatójára - emlékeztem pár sorral, mert ha mi is „elmegyünk”, nem emlékezik már rájuk senki, nem tudják másból felidézni alakjukat, tevékenységüket, mint a róluk szóló írásokból.”

Már húsz éve nincs közöttünk Attila.
Még húsz év, és csak a márvány és a bronz marad a múzeum falán – ha lesz még múzeum – emlékeztetőül, utalva a „második” Széchenyi Múzeum alapítóra.
Attila neve összekapcsolódott a „Széchenyi” névvel.

Az élettől kapott jutalom számomra, hogy kortársa és szellemi társa lehettem dr. Környei Attilának

Zirc, 2020. március 12.
Egervölgyi Dezső





Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Emlékest gróf Széchényi Ferenc halálának 200. évfordulójára »
  • Széchenyi és a kolerajárvány »
  • Érem Festetics Juliannáról »
  • Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem »
  • In memoriam dr. Környei Attila »
  • Sina báró »
  • A Lánchíd margójára »
  • ARANY JÁNOS EMLÉKEZETE »
  • Sina Simon, a nagyon magyar görög »
  • Széchenyi és a magyar borászat »
  • Széchenyi és Anglia »
  • 25 éves a Mosonmagyaróváron a Széchenyi Polgári Kör »
  • Széchenyi István és Zala megye kapcsolata »
  • Széchenyi és a románok »
  • A Széchenyi-tisztelők eseménynaptára
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    31 01 02 03 04 05 06
    07 08 09 10 11 12 13
    14 15 16 17 18 19 20
    21 22 23 24 25 26 27
    28 29 30 01 02 03