Széchenyi ismereti adatbázisok
Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
2015-12-25 05:01

A sárospataki vendégkönyvből

|

A történet a hihetetlen események kategóriájába tartozik, mégis minden bizonnyal igaznak tekinthetjük.

"Páratlan dokumentumok a sárospataki vendégkönyvben" alcímmel olvashatjuk a Magyar Hírlapban Kő András gondolatait Széchenyi István Sárospataki látogatásáról.

"Én magam Dusóczky Tamástól, a Tokaji Borrend egykori nagymesterétől, szegi szőlőbirtokostól hallottam (aki gyerekként sok időt töltött Sárospatakon), ő pedig a Bécsben élt és a kilencvenes években jobblétre szenderült Windischgrätz Vincétől, a sárospataki vár utolsó tulajdonosainak leszármazottjától, a koronatanútól tudja.


Ismeretes, hogy a második világháború végén a hazánkat „felszabadító” orosz csapatoknak megtetszettek a sárospataki vár könyvtárának értékes könyvei (is), éppen ezért hadizsákmányként teherautóra rakták őket, majd meg sem álltak velük Moszk­váig. De előtte még történt valami, ami ennek az írásnak a kiindulópontjául szolgált. A könyvekkel felpúpozott teherautó a vár hídjának elhagyása után olyan sebesen vette az éles kanyart, hogy rakományával együtt felborult, és nem kis időbe tellett, amíg a jármű újra használható állapotba került. Az összes kötetet is visszapakolták a teherautóra – egyetlenegy kivételével, amely a várárokba repült. Ezt a könyvet – amely a sárospataki vár vendégkönyve volt – a tolvajok ottfelejtették a földön!

Nem tudjuk, ki találta meg, ki volt az ismeretlen jótevő, aki belelapozva úgy gondolta, a vendégkönyvet vissza kellene juttatni a Windischgrätz családhoz, amely 1875 és 1945 között a vár utolsó tulajdonosa volt. Arról sincs tudomásunk, hogy milyen úton-módon és mikor került vissza a dokumentum Windischgrätz Vince kezébe, tény viszont, hogy ő őrizgette haláláig.

A meseszerű történet felcsigázta az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy megpróbálom megtalálni a vendégkönyvet. A szálak Windischgrätz Vince keresztgyerekéhez, Károlyi Lászlóhoz vezettek, aki „Vinci bácsiban” – ahogy az idős urat emlegették – a nagybátyját tisztelte.
Károlyi László a fóti kastélyban született 1931-ben. Tizenhárom éves volt, amikor az orosz csapatok 1944-ben elfoglalták Budapestet. Néhány órával a bevonulás után szüleivel Fótról Bécsbe menekült. Kalandos élete volt. Svájcban tanult, majd Peruban egy kávéültetvényt vezetett, később pedig Londonba költözött. Sosem reménykedett abban, hogy visszatérhet a családi kastélyba, de ötven év múltával, 1994-ben mégis így alakult. Átvette a Károlyi István Alapítványt, amely elsősorban az árva gyerekekre fordítja a figyelmet. Beköltöztek egykori otthonukba, amelyet a magyar állam ajánlott fel a számukra – halálukig. Húszéves harc után most restauráltatják a fóti és a füzérradványi kastélyt, és visszaállítják az épületeket eredeti pompájukba.


Kivételes pillanat volt, amikor Ká­rolyi László a kezembe adta a nagyalakú vendégkönyv másolatát, amelynek eredetijét a Münchenben élő Anton Windischgrätz herceg őrzi."

 

A Magyar Hírlap cikke (2015.12.24. itt olvasható>>

 

 

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • A sárospataki vendégkönyvből »
  • A Lánchíd mai fénytörésben »
  • Testi büntetés 1848-ban »
  • A Széchenyi-tisztelők eseménynaptára
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    31 01 02 03 04 05 06
    07 08 09 10 11 12 13
    14 15 16 17 18 19 20
    21 22 23 24 25 26 27
    28 29 30 31 01 02