A történet a hihetetlen események kategóriájába tartozik, mégis minden bizonnyal igaznak tekinthetjük.
"Páratlan dokumentumok a sárospataki vendégkönyvben" alcímmel olvashatjuk a Magyar Hírlapban Kő András gondolatait Széchenyi István Sárospataki látogatásáról.
"Én magam Dusóczky Tamástól, a Tokaji Borrend egykori nagymesterétől, szegi szőlőbirtokostól hallottam (aki gyerekként sok időt töltött Sárospatakon), ő pedig a Bécsben élt és a kilencvenes években jobblétre szenderült Windischgrätz Vincétől, a sárospataki vár utolsó tulajdonosainak leszármazottjától, a koronatanútól tudja.
Ismeretes, hogy a második világháború végén a hazánkat „felszabadító” orosz csapatoknak megtetszettek a sárospataki vár könyvtárának értékes könyvei (is), éppen ezért hadizsákmányként teherautóra rakták őket, majd meg sem álltak velük Moszkváig. De előtte még történt valami, ami ennek az írásnak a kiindulópontjául szolgált. A könyvekkel felpúpozott teherautó a vár hídjának elhagyása után olyan sebesen vette az éles kanyart, hogy rakományával együtt felborult, és nem kis időbe tellett, amíg a jármű újra használható állapotba került. Az összes kötetet is visszapakolták a teherautóra – egyetlenegy kivételével, amely a várárokba repült. Ezt a könyvet – amely a sárospataki vár vendégkönyve volt – a tolvajok ottfelejtették a földön!
Nem tudjuk, ki találta meg, ki volt az ismeretlen jótevő, aki belelapozva úgy gondolta, a vendégkönyvet vissza kellene juttatni a Windischgrätz családhoz, amely 1875 és 1945 között a vár utolsó tulajdonosa volt. Arról sincs tudomásunk, hogy milyen úton-módon és mikor került vissza a dokumentum Windischgrätz Vince kezébe, tény viszont, hogy ő őrizgette haláláig.
A meseszerű történet felcsigázta az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy megpróbálom megtalálni a vendégkönyvet. A szálak Windischgrätz Vince keresztgyerekéhez, Károlyi Lászlóhoz vezettek, aki „Vinci bácsiban” – ahogy az idős urat emlegették – a nagybátyját tisztelte.
Károlyi László a fóti kastélyban született 1931-ben. Tizenhárom éves volt, amikor az orosz csapatok 1944-ben elfoglalták Budapestet. Néhány órával a bevonulás után szüleivel Fótról Bécsbe menekült. Kalandos élete volt. Svájcban tanult, majd Peruban egy kávéültetvényt vezetett, később pedig Londonba költözött. Sosem reménykedett abban, hogy visszatérhet a családi kastélyba, de ötven év múltával, 1994-ben mégis így alakult. Átvette a Károlyi István Alapítványt, amely elsősorban az árva gyerekekre fordítja a figyelmet. Beköltöztek egykori otthonukba, amelyet a magyar állam ajánlott fel a számukra – halálukig. Húszéves harc után most restauráltatják a fóti és a füzérradványi kastélyt, és visszaállítják az épületeket eredeti pompájukba.
Kivételes pillanat volt, amikor Károlyi László a kezembe adta a nagyalakú vendégkönyv másolatát, amelynek eredetijét a Münchenben élő Anton Windischgrätz herceg őrzi."
A Magyar Hírlap cikke (2015.12.24. itt olvasható>>
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
