Megdöbbentem Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész haláláról értesülve. Több Széchenyi Istvánról készített alkotása irányította Rá a figyelmemet. Nem régen láttam egy filmet, mely talán összefoglalója volt az életműnek.
Már nem olyan volt a mozgása, mint 1990-ben, amikor megajándékozott egy Széchenyi éremmel.
Érmei magukban hordoznak egy különleges látásmódot, mellyel az ember lelkéhez kötődik.
Mondanám, szegényebbek lettünk, hogy „elment” közülünk, de nem mondom, mert ez a világ rendje. És nem lettünk szegényebbek, mert szellemét munkái sugározzák felénk.
Sorba raktam az asztalon a gyűjteményemben lévő érmeit, legalább látom pár napig, hogy majd visszakerüljön az üveg mögé, a szekrény polcaira. De lesz olyan alkalom, amikor kézbe veszem az érmeket, és nem a bronz hidegét érzem, hanem a belőle sugárzó szellemiséget, mert akkor arra lesz szükségem.
Egervölgyi Dezső
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
