|
2025-09-25 03:52
Emlékezzünk Széchenyi Miklós püspökre befejező rész
|
A Családi tanács éves hírei között sok megható is olvasható. Például az a túláradó öröm, ahogy a soproniaknak köszönhetően a trianoni döntés ellenére Sopron és Nagycenk visszakerült az anyaországhoz. A fontos hírek között szerepelnek a kiterjedt család eseményei, az év során született gyermekek, eljegyzések, házasságkötések és az elhalálozások is az illető méltatásával, a különböző pozíciókba való kinevezések, kitüntetések, esetleges problémák, megoldandó gondok.
Saját közvetlen családja is nagyon fontos volt Miklós püspök számára. Ennek sokféle megnyilvánulását tapasztalhatjuk élete során. Testvérei közül Emíliát és Jenőt, mint láttuk, bevonta több általa építtetett vagy renováltatott templom oltárképének elkészítésébe, ezek maradandó jelei alkotómunkájuknak. Emília 1915-ben a nagyváradi püspöki palotában nagy jótékonysági kiállítást rendezett a Vöröskereszt javára. Ez Emíliának nagy művészi és erkölcsi sikert is jelentett, a Vöröskereszt számára pedig jelentős anyagi támogatást hozott. Képeit, bár kiállító művész volt, soha nem adta el, de sokszor fordította fontos célokra aukciók és más módok segítségével. Így művei elég sok művészetet kedvelő kortársához eljutottak, de a szélesebb közönség ma csak a Szombathelyi Múzeumban tekintheti meg néhány munkáját.
Áttekintve Miklós püspök tevékenységének a legfontosabb eredményeit, meg kell állnunk, hogy megpróbáljuk valamennyire összefoglalni szeretetre méltó EGYÉNISÉGÉT, hogy milyen adottságai, örökölt tulajdonságai, jó nevelése, finom és diplomatikus modora, magasszintű iskolázottsága, ambíciói, érdeklődési körei és feltételezhetően erős akarata segítették eredményes munkáját. Egész élete során nagyon összetett és szerteágazó munkát végzett az egyházban, ehhez kapcsolódóan a társadalomban és családjában is.
Saját családjában meleg szeretet vehette körül, ezt ő tovább tudta adni a kiterjedtebb családban és az egyházi berkekben is. A családjában tanulhatta meg azt a közvetlen, kedves stílust, amellyel később más közösséget vezetni, irányítani tudott. A valláson kívül a művészetek, a kultúra szeretete is hozzájárult lelkifinomságához. Testvérei között irányító szerepe lehetett, két testvérét, Emíliát és Jenőt, mint láttuk, később bevonta templomépítő, renováló munkájába. A szélesebb családban is hasonló szerepet játszott. A Családi alapítvány szervezésében, döntéseiben meghatározó szerepe volt. A családtagok bizalmát élvezte, tisztelték nemes gondolkodását, hálásak voltak szívjóságáért, önzetlenségéért, bőkezűségéért.
Munkatársai is értékelték tapintatos, szelíd irányítását, meggyőzőerejét. Modern tulajdonságokkal rendelkező vezető lehetett, aki valódi empátiával is rendelkezett. Papnövendékeinél észlelte például, hogy fontos figyelembe venni, hogy kor szerint változzanak a nevelési és környezeti megoldások. Már egész fiatalon nagyon komoly feladatokat kapott, ez fejlesztette felelősségérzetét, szervezőképességét, készségét a problémák megoldására.
Néhány prédikációjából és tevékenységéből, úgy gondolom, hitéről, meggyőződéséről szelíden, alázatosan és világosan szóló pap lehetett. Igaz és mély hite a Jézus Szentséges Szívéből reá áradó szeretetre épült. Ezt a mély szeretetre épülő hitet akarta átadni híveinek. Ez lehetett az alapja annak, hogy egész élete során visszatérő szimbólum lett a Szent Szív, amely a szeretet központja. Több általa építtetett vagy renováltatott templomot nevezett el a Szent Szívről, a Szent Szív motívuma sok formában jelenik meg élete során.
Nagyon komolyan vette előbb rektori, majd püspöki feladatait, bejárta mindkét egyházmegyéjének településeit. A lelkek ápolása, a hit megtartása mellett, ahol kellett átszervezett, ahol építeni kellett épített. Ahová feladatai elvezették mindenütt maradandó alkotásokat hagyott hátra, templomok, épületek, azok szép kialakítása emlékeztetnek fontos alkotómunkájára, ezek mind jó szervezőkészségét, remek művészi ízlését is dicsérik. Sokat foglalkozott a katolikus iskolákkal, azok oktatási kérdéseivel, valamint a papnevelés és a papok továbbképzésének kérdése is foglalkoztatta. Egyházi, oktatási és ifjúsági szervezeteket hozott létre.
Miklós püspököt bátor és egyenes embernek tartom, akit sokféle tehetséggel áldott meg a sors, sokat tanulhatunk tőle és példaképként tekinthetünk rá a családban. A világháború alatt, mint láttuk fontos szerepe volt a kiterjedt családjával együtt a sebesültek ellátásának megszervezésében. Nehéz helyzetekben is felismerte, mit tud, mit lehet, mit kell tenni. A legnehezebb helyzetet Trianon okozta, amikor egyházmegyéje kettészakadt, két országhoz kerültek a részei. Miklós püspök a nehezebb megoldást választotta, küzdött egyházmegyéjéért. A Magyarországhoz tartozó részt a Romániához csatolt központból irányította. Bizonyára úgy érezte ottani magyar híveinek személyes jelenlétére még nagyobb szükségük van. Azonban hamarosan megbetegedett. A Budapesten végrehajtott műtét ugyan sikeres volt, de a szíve nem bírta tovább a szenvedést. 1923. december 1-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Ideiglenesen a Kerepesi temetőben temették el, majd kívánsága szerint a Szent Szív templomban helyezték örök nyugalomba Orosházán.
Itt még három idézetet közlök, amelyek sokat elmondanak Miklós püspökről és azokról is, akik az idézeteket írták.
Miklós püspök a nehézségek közepette is mély hite által adott erőben bízott. „Miklós püspök felmagasztosult, szíve új áldozatok hozatalára gyúlt. Sőt még akkor is, midőn palotájában vörös rablók ültek s őt fogolyként őrizték, midőn székesegyháza közelében a kézigránátok pukkanása reszkettette a levegőt, megőrizte a kétségbeeséstől az ő hite az úr Jézusban és szeretete az Úr Jézus Szentséges Szíve iránt.” Karácsonyi János emlékbeszédéből (1924.)
Miklós püspök: “Kötelességem egyházmegyém élén megmaradni, mert abban a percben, hogy lemondok és a nagyváradi püspökség megürül, egyházmegyém elszakított részének papságára vajmi szomorú idők következnek el, ha a jó Isten elszólít az élők sorából, abba bele kell nyugodni, de lemondással az elkerülhetetlent még siettetni nem fogom.” Idézet Széchényi Viktor: Töredékek, (1933.)
“Ő a kötelességérzetének lett áldozata, nem gondolt magára, hanem egyházmegyéjének papságára, mint a jó pásztor, ki nyáját nem hagyja el veszély idején sem. A jó Isten áldja meg ezért túlvilági boldogsággal és nyújtson neki viszonzást minden jótéteményért, mellyel itt a földön embertársait elárasztotta. Mi, az ő rokonai hálával és el nem múló szeretettel fogjuk megőrízni drága emlékét.” Idézet: Széchényi Viktor: Töredékek, (1933.)
Széchényi Miklósra emlékezve, számbavéve nagyszerű eredményeit, tanulmányozva humánus jellemét, meggyőződéses hitét, még fontosabbá vált őseink emlékét ápolni magunk és mások javára. Miklós püspök esetében átadni családtagjainknak azt módot, ahogy nemes egyénisége segítségével és tetteivel példát és utat mutatott számunkra és mindazoknak, akik megismerik őt és munkásságát. Én különösen hálás vagyok azért is, hogy naponta találkozhatom erőt adó, szeretetet sugárzó bronzszobrával és emlékezhetek rá.
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
|
További események »
|
|
A Széchenyi-tisztelők eseménynaptára
|
| H |
K |
SZ |
CS |
P |
SZo |
V |
|
29
|
30
|
01
|
02
|
03
|
04
|
05
|
|
06
|
07
|
08
|
09
|
10
|
11
|
12
|
|
13
|
14
|
15
|
16
|
17
|
18
|
19
|
|
20
|
21
|
22
|
23
|
24
|
25
|
26
|
|
27
|
28
|
29
|
30
|
31
|
01
|
|
|
|
|
