Széchenyi ismereti adatbázisok
Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
2013-02-09 18:16

Borsos Miklós Széchenyi emlékérméről

|

Az 1987-ben a Széchenyi Alap megalakulását követően adománygyűjtés volt a kuratórium legfontosabb feladata. Úgy akartunk anyagi áldozatot kérni, hogy maradandó emlékkel köszönhessük meg az adományokat. A legjobb mestereket terveztük megkeresni, hogy örökbecsű plaketteket rendeljünk tőlük. Borsos Miklós és Csikszentmihályi Róbert is nagyon szívesen fogadott minket.
hirdetés

Borsos Miklós Széchenyi emlékérméről*


Amikor a Széchenyi Alapítvány megalapította névadója emlékérmét, nemes hagyományokat elevenített fel. Az Alap célkitűzéseinek megvalósítását segítő tagoknak ünnepélyesen átadott Széchenyi Emlékérem tulajdonképpen jutalomérem, reprezentatív ajándék, társadalmilag a különféle díjakhoz hasonló erkölcsi elismerést hordoz. Szokatlannak tűnik, hogy az átadást megelőzően egy éremművészettel foglalkozó szakember sajátos szempontjait hangoztatva szóljunk róla, de úgy érzem, különösen indokolttá teszi, ezen jutalomérem esetében az a körülmény, hogy itt az erkölcsi tartalom egy ahhoz mérhető esztétikai igényességgel párosult.

 

A művet Borsos Miklós szobrászművész készítette. A művészt nem kell különösképpen bemutatni, hiszen közel száz köztéri alkotása található Magyarország városaiban és falvaiban, Győrben önálló múzeum mutatja be gazdag életművét, és megemlítendő az is, hogy a jelenkori magyar éremművészet egyik kiemelkedő mesterét tisztelhetjük benne.

 

Az érem előzményének Borsos 1973-ban, a Hazafias Népfront környezetvédelmi érméhez készült munkáját tekinthetjük. Az ott megfogalmazott Széchenyi portrét találhatjuk ezen a jutalomérmen, a portré alatt egy megemelt alsó peremen az artisztikus felirat az ábrázolt nevével.** Az arckép alatti BM monogram a készítő művészre utal. A hátlapon az érem funkcióját rögzítő sorok: „A SZÉCHENYI Alap céljainak támogatásáért”

 

Ez a mű Borsos klasszikus vénájának terméke, és érződik benne az az alkotói folyamat, melynek nyomán a hagyományok bizonyos mértékű követése ellenére korszerű darab született. Amikor Borsos portrét készített, egyszerre alakította ki a korszellem, a személyiség és a modell külseje alapján elképzelését az ábrázolandó személyről. Majd az azonosulás folyamata következik, amikor mély rokonszenvnek kell kibontakoznia, máskülönben nem szabad a munkát megcsinálni – vallja a művész. Mégis, elkészült darabjainak alapvető jellegzetessége, hogy minden heroizálástól mentesek, őszinték, és egyben a hasonlatosság igényének is eleget tesznek. Így a Széchenyi emlékérmen is a kortárs Kemény Zsigmond leírására ismerhetünk: Felső homloka igen széles; e sötét, nagy homlok jellegét kiegészítette a sűrű, nagy, egymásba folyó, borzas szemöldök, melyre maga Széchenyi sok élcet csinált. Nézése többnyire éles és fürkésző, ritkábban borult és andalgó. Középszerűnél nagyobb száját nyírott fekete bajusz takarta. Erős, csontos állát a nyers erő kinyomta.

 

Az emlékérem kiemelkedő volta abban is rejlik, hogy Borsos Széchenyi eredeti, sajátos, megkapó egyéniségét is meg tudta ragadni. Mint Kemény mondja: „Az erő és szakadozottság küzdelmeinek típusa volt; egy romantikus arc sötét alapokon; a komor és unatkozó vonalakból kitörő féktelen tettrekészségnek, a búskomorságnak és emberszeretetnek, az ábrándoknak és hidegségnek olvadéka.”

 

E portrét nézve, nem lehet nem érezni a művész rokonszenvét Széchenyi személye iránt és tiszteletét munkásságára vonatkozóan. Ugyanakkor egész életét, emberi vívódását, küzdelmeit, drámáját is érzékeltetni tudta, amidőn nem az ismert fiatalkori arcot, hanem Széchenyi időskori arcmását ábrázolta. Pedig már halálának évében a közvélemény arra kérte a művészeket, hogy azok inkább azt az alakot örökítsék meg, akit az ország és megyék gyűlésein, az Akadémia alelnöki székében, s annyi hazai egyesület ülésein látott. Azóta is tartja magát az akkor megfogalmazott kérés, hogy: Rajzolják nekünk a mi Széchenyinket azon korból, amelyben a nemzetet felriasztá álmából s azután vitte előre a zászlót erős kézzel, s rajzolják azon alakban, melyhez mindnyájunk emlékei kötődnek, melyet csodáltunk, tiszteltünk és szerettünk. Borsos Miklós e tradíció ellenére az idős, az önmagával, életével számot vető, összegező Széchenyit állította elénk, hogy eszméi mellett emberi alakjára, sőt tragédiájára is figyelmeztessen.

 

Ezen gondolatok jegyében ajánlom figyelmükbe a Széchenyi Emlékérmet.

L. Kovásznai Viktória



* Elhangzott 1988. szeptember 18-án a Széchenyi István Emlékünnepségen, amikor a Széchenyi Alap támogatásáért először adhattuk át az érmet.
** A kompozíció Buday Miklós munkája. Borsos Miklós az emlékérmet közös alkotásnak ismerte el. Borsos Miklós örökül hagyta, az ifjúság Széchenyi szellemében való nevelését, ezért ezt az érmet használjuk a Diákok Széchenyi Díja kitüntetés részeként is.

 

 

 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • A Széchenyi Alapítvány beadta 2017. évre szóló működési pályázatát »
  • Köszönőlevél New Yorkból »
  • Tájékoztatás az szja 1%-os összegről »
  • A Széchenyi Alapítvány 2014. évi jelentése »
  • A Széchenyi Alapítvány 2014. évi tervei »
  • A Széchenyi Alapítvány 2012. évi jelentései »
  • Széchenyi Alapítvány kuratóriumi ülés »
  • Széchenyi Alapítványról röviden »
  • A Széchenyi Alapítvány 2011. évi jelentései »
  • Borsos Miklós Széchenyi emlékérméről »
  • A Széchenyi-tisztelők eseménynaptára
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    25 26 27 28 01 02 03
    04 05 06 07 08 09 10
    11 12 13 14 15 16 17
    18 19 20 21 22 23 24
    25 26 27 28 29 30 31