Emlékezzünk Széchényi Miklós püspökre

Széchényi Miklós (1868-1923)
Tóth István alkotása

Hiszem, hogy minden családban nagyon fontos a gyermekeknek és későbbi leszármazottaknak, családtagoknak átadni mindazt, amit felmenőinkről és a családunk történetéről tudunk még akkor is, ha tudjuk, hogy az ifjúságnak a jövőjük a legfontosabb. Azonban a múlt ismeretével a későbbiekre nemcsak a családjuk történetét ismerik meg, hanem akár a történelem iránti érdeklődést is fel tudjuk ébreszteni bennük, megismertethetjük velük a régebbi korszakok életformáját, és felfedeztethetünk fontos összefüggéseket a különböző korszakok között. Ha ráadásul olyan személyről emlékezünk meg, aki neves egyén akár társadalmi, tudományos, művészeti vagy egyházi szempontból, lehet természetesen akár több szempontból is, akkor szélesebb körben, nemcsak a családon belül kell emlékeznünk és emlékeztetnünk rá. Amikor emlékezünk vagy mások figyelmét felhívjuk felmenőinkre, akkor mi is rengeteget tanulhatunk, akiknek pedig mesélünk sokat profitálhatnak az elbeszélésből. A családban talán sokan észrevesznek érdekes, örökölt tulajdonságokat, jellemvonásokat, érdeklődési körükben, kitűzött céljaikban hasonlóságokat, esetleg fizikai egyezéseket is felmenőikben. Az életutakból, problémamegoldásokból, sikerekből, kudarcokból rengeteg élettapasztalatot, megoldást lehet tanulni, még akkor is, ha sokkal korábbi korszakról van szó.

Az emlékezés, emlékeztetés módszereit jól kell megválasztani attól függően, hogy milyen korú az, akit vagy akiket a múltra, nevezetes személyiségekre a tágabb családban szeretnénk emlékeztetni. Természetesen vigyázni kell azzal, hogy eleinte a kisebb gyerekeknek csak kevés információt adagoljunk, azt is röviden, de igazán emlékezetes formában, amely az esetleges humort se nélkülözze. Később a korábbi majdnem mesefigurákból, igazi, valóságos emberek alakulnak ki az elhangzott, többször hallott történetek és a képzelet segítségével. Ha van tárgyi emlék vagy fényképek, képek, azok nagyon megkönnyítik a beszélgetést. Ehhez azonban korszakunkban az ismert történelmi események miatt a családban, tágabb családban kevés anyag maradt, ezért jelen esetben intenzív kutatásra van szükség korabeli anyagokban, levéltári emlékek és későbbi leírások, fényképek között. Természetesen Széchényi Miklós, felemenőnk hajdani tartózkodási helyeinek meglátogatása, ahol tevékenységét folytatta, igazán élményszerűvé teheti az emlékezést a környezet megismerésével.

Mielőtt arról szólnék, hogy hogyan próbáljuk fenntartani és átadni gyerekeinknek, további generációknak és másoknak is Miklós püspök emlékét, meg kell állapítani azt, hogy a Széchényi/Széchenyi család milyen sok neves, jelentős személyiséget adott a hazának Széchenyi Istvánon, a legnagyobb magyaron kívül is, köztük számos egyházi személyiséget, politikust, minisztert, képviselőt, követet. Ők is és még számos más fontos funkciót betöltő személy is a családban az ország, hazánk felemelkedésén, fejlődésén, modernizálásán dolgoztak legtöbbször nehéz és bonyolult időszakokban. Ehhez felhasználták a magasabb műveltségüket, külföldön szerzett tapasztalataikat, tenni akarásukat, problémamegoldó készségüket, nyitottságukat az újdonságokra és le kellett küzdeniük az esetleges ellenállásokat.

Nagyon magas egyházi tisztséget is többen töltöttek be. Ezért Miklós püspök előtt röviden szólni fogok róluk, mert tevékenységükkel bizonyára nagy hatással voltak rá. Először Széchényi Györgyről írok néhány sort, aki több egyházmegye püspöke volt, majd elérte a legmagasabb rangot, az ország prímása lett 1685-ben. Őt követte rangban Széchényi Pál, aki korábban pécsi, veszprémi püspök, végül a kalocsai érseki pozíciót töltötte be. Széchényi Miklós előbb jáki apát, a bécsi Pázmáneum rektora, győri majd nagyváradi püspök lett.

Érdemes nagyon röviden foglalkozni Miklós püspök a Széchényi családból származó nagy egyházi elődeivel azért is, hogy tudjuk milyen nemes tulajdonságokkal rendelkeztek, hogyan igyekeztek tevékenységüket folytatni, kitűzött céljaikat elérni. Valamint milyen követésre méltó példát hagytak Miklós püspökre, aki bizonyára tanulmányozta életútjukat, és merített tapasztalataikból. Itt talán nem árt röviden megemlíteni az adott korszak történelmi hátterét, súlyos nehézségeit, akadályait is.

SZÉCHÉNYI GYÖRGY (1592-1695) (születésének évét egyes kutatók későbbre teszik 1603, 1605, 1606) mint Pázmány Péter távoli rokona, az ő hatására az egyházi pályát választotta. Előbb Nagyszombatban tanult, majd Pázmány Péter az általa alapított bécsi Pázmáneum papneveldébe küldte, ahol Györgyöt 1631-ben a teológia doktorává avatták. Majd György plébánosként működött, és hamarosan egymás után négy egyházmegye püspöke lett, majd kalocsai érsek. Egy ideig, éppúgy, mint Miklós, győri püspök is volt. A különböző püspökségek irányítását a török háborúk, a hódoltság ideje alatt főleg Pozsonyból végezte. 1685. március 21-től lett esztergomi érsek, az ország prímása. Legfontosabb feladatának a magyar katolicizmus felvirágoztatását tekintette. “Egyhitűnek” szerette volna a magyarságot. Ne felejtsük el pályájának nagy része az ellenreformáció idejére esett.

Szerteágazó tevékenysége mutatja, hogy milyen remek szervező, alkotó elme, fáradhatatlan vezető volt, akit egyházi íróként is számontartanak. Számtalan egyházi és világi intézményt, köztük iskolákat, papneveldéket, egyetemet, templomokat, kórházakat hozott létre, szponzorált. Azt jegyezték fel róla: a bőkezűség és az adakozás csodája volt. Ezt remek gazdasági és pénzügyi érzékének és annak köszönhette, hogy a takarékos főpapok mintaképe volt. Jelentős politikai közvetítő szerepet is vállalt az udvar és a magyarok között. A Wesselényi-féle összeesküvés után közbenjárt a foglyokért. 1671-ben levelet írt I. Lipótnak, aki a katonaság eltartására igen magas adókat írt elő. Kérte, hogy függessze fel az adózásról kiadott rendelkezését, “a magyarok az első csatasorban harczolnak, hogy a többiektől a csatabárdokat távoltartsák”. Levele pusztába kiáltott szó volt.
Fejlett szociális érzékkel rendelkezett. Számtalan egyházi iskolát alapított. Budán katolikus középiskolát építtetett a török elleni harcokban elesett katonák fiai számára. A győri egyházmegye idős papjainak ellátására alapítványt hozott létre. Legnagyobb alapítványai pedig a pesti (ma a budapesti Városháza része) és a pozsonyi kórházakra vonatkoztak. Családját a török által támadott területről az ország nyugati részébe hozta, gondoskodott jólétükről, megalapozta a családi vagyont. Ezt jogilag is alátámasztotta. A szélesebb családról való gondoskodás példaként is működött később.

1685-től az ország prímása. A törökök idején csodaként megmaradt, de sérült Bakócz-kápolnát, amely hazánk csodálatos reneszánsz gyöngyszeme, György prímás hozatta rendbe. Erre a kápolna előtt egy tábla fel is hívja a figyelmet. Halála után György prímást a pozsonyi Szent Márton Dómban helyezték örök nyugalomra Pázmány Péter hamvai közelébe. Nyugvóhelye ma feltáratlan. Pozsonyi látogatásom alkalmával kerestem a nyughelyét a templom alatti temetkezési helyen, de még jelzést sem találtam.

SZÉCHÉNYI PÁL (1645-1710) György prímás unokaöccse, aki szintén egyházi pályára készült, pálos szerzetes lett. Nagyszombatban tanult, majd a Bécsi Egyetemen és a Német-Magyar Római Papnevelő Intézetben folytatta teológiai tanulmányait. Tanárként működött a Máriavölgyi Rendházban, később Nagyszombatban, utána a Pándorfalván a pálos rendház vezetője lett. Majd György beszéli rá, hogy ne szerzetesként éljen, mert ha világi papként működik, többet használhat egyházának és hazájának.

1676-tól pécsi püspök és királyi tanácsos lesz, majd 1687-ben veszprémi püspök és az egyházi ügyek nagy tekintélyű tanácsadója. Feljegyezték, hogy 1688-ban Székesfehérváron a város és az ország nagy részének török alóli felszabadításának örömére szárnyaló beszédet és Te Deumot mondott. Miután az ország felszabadult a török uralom alól, Bécs hatalmas adókkal sújtotta a magyarokat. Pál püspök is megpróbált ez ellen tenni, hangoztatta, hogy alkotmányellenes az adó kivetése az országgyűlés összehívása nélkül. Ráadásul a király az adó beszedésére az ország főurai által vezetett bizottságokat rendelt ki. Megtapasztalta az udvar tétlenségét és közönyét a magyar állapotokkal szemben. Azt látta, hogy nem törődtek a jobbágyokkal, a nemességet nem kedvelték, a főurak véleményét nem hallgattak. Pál püspököt 1697-ben nevezték ki kalocsai érseknek. Kalocsán a romokban heverő püspöki palotát újjá kellett építeni, és az egyházmegye ügyeit rendbe tenni.

A Rákóczi szabadságharc idején Pál érseket, mint békítőt, közbenjárót ismerjük. Ekkor élvezte a király és a nemzet bizalmát. A királynak feltárta a felkelést előidéző okokat. Az udvar és a felkelők közötti közvetítést levelek és komoly tárgyalások segítségével végezte. Azonban közvetítései nem hoztak eredményt. Hazaszeretete késztette arra, hogy elvállalja a béke közvetítését. Meggyőződése, önzetlensége nem volt elegendő, hogy az udvart és a kurucokat a helyesebb útra terelje.

1710-ben halt meg, a pándorfalvi pálos templom kriptájába temették el. Nem érte meg a Szatmári békekötést. 1809-ben Napoleon seregei feldúlták az elhagyatott pándorfalvi templomot, majd a falu népe az ott lévő koporsókat felnyitotta. 1811-ben Széchényi Ferenc (1754-1820) jobbágyai a vállukon vitték Széchényi Pál koporsóját Cenkre a családi sírboltba, ahol üvegkoporsóban ma is látogatható. A közelmúltban Kristóf Lilla Alida antropológus a legmodernebb, az egészségügyben ma használt gépekkel és módszerekkel bebizonyította, hogy téves az a feltevés, hogy az érseket arzénnel megmérgezték.
Bizonyára azt is érdemes lenne vizsgálni, hogy a szűkebb családja és a nemzetség két legnevezetesebbje, Széchényi Ferenc és István hogyan hatottak Miklós püspökre, milyen tulajdonságaikat értékelte nagyra és próbálta követni.

Néhány szót arról, hogy mikor kezdtem a család történetével foglalkozni, és arról is, hogy mindmáig nagyon foglalkoztat a családunkra vonatkozó minden adat. A legelső emlékem körülbelül 7 éves koromból való, amikor Széchényi Gyula (1878-1956), nagybátyám egy látogatása alkalmából érdekes családi történetekkel keltette fel a figyelmemet. Látva érdeklődésemet lerajzolta a családi címert, felírta latinul a család jelmondatát egy kicsi, naptárból kitépett lapra. Ez a számomra fontos papírlap hosszú évtizedek és viszontagságok alatt is máig a tulajdonomban maradt, figyelmeztetésül, hogy foglalkoznom kell a felmenőinkkel.

Később természetesen a tanulmányaim során is sokat tudtam meg Istvánról, Ferencről. Ez abban az időszakban nem volt könnyű, amikor a politikai rendszer büntető intézkedéseit, lesújtó diszkriminációját is meg kellett tapasztalni a név és a rang miatt a család azon tagjainak, akik itthon maradtak. Az is világossá vált számomra, hogy a II. világháború időszaka, az azt követő évek, majd az 1956-os forradalom alatt és után a Széchényi család tagjainak nagy része elhagyta Magyarországot, és szétszóródott a világ minden tájára. Még 1965 és 1972 között is négy Széchényi távozott az országból. Igy most az itt maradt keveseknek és a világban szétszóródott családtagoknak is a felelőssége az emlékezés, emlékeztetés a családban és szélesebb körben is. Természetesen nem vagyunk egyedül, mert egy ideje ismét több Széchényire lelkes kutatók munkái is felhívják mindannyiunk figyelmét. Azonban esetleg valami különleges, kicsit más szemléletet, más megközelítést adhat egy kései leszármazott emlékezése.

Később egyre jobban zavart az, hogy itthon és külföldön is legtöbben Széchenyi Istvánon kívül, aki kétségtelenül a legnagyobb, legismertebb és a legtiszteltebb a nemzetségből, több neves Széchényit nem, vagy csak igen kevesek ismernek. Számtalan tanulmány és könyv olvasása és jegyzetelése után saját családtagjaimnak, közeli és távolabbi rokonaimnak és azoknak, akik érdeklődhetnek a Széchényi család jelentősebb tagjai iránt, írtam egy tanulmányt a fontosabb pozíciókat, hírnevet szerzett Széchényiekről. ĺrásom alapján itthon és az Egyesült Államokban is több előadást tartottam. Ezt az tanulmányt lányaim és megfelelő korukban unokáim is írásban megkapták. Azok, akik a kiterjedt család mai alapítványának tagjai az alapítvány honlapján olvashatják. A tanulmányhoz felhasználtam Bártfai Szabó László: A Sárvár-Felsővidéki gróf Széchényi család története (1911-1926.) című munkáját, és természetesen számos más korabeli és mostanában megjelent munkát. Remélhető, így az érdeklődő és a világon sokfelé élő Széchényiek őseikről több információhoz juthatnak, és emlékezni fognak Miklós püspökre. A jelenkori Családi alapítványunkat a Németországban élő Széchényi Kálmán hozta létre, és sokat és igen eredményesen dolgozik fontos családi kapcsolatok megteremtésén, családi találkozók rendezésén.

Inspirációt adott az is, hogy időnként ismerősök, újságírók is érdeklődtek a szélesebb családról, esetlegesen fennmaradt emlékekről, tárgyakról. Utóbbiakkal alig tudtam szolgálni, mert a XX. század történelmének viharaiban sajnos elvesztek, elpusztultak. Azonban egy számomra nagyon fontos emléktárgyat kaptam örökségként az 1970-es évek végén, mégpedig Széchényi Miklós püspök, nagyapám testvérének bronz mellszobrát. Ez vezetett el a róla szóló kutatásaimhoz, ahhoz is, hogy ellátogassak azokra a helyekre, amelyek fontos állomásai voltak Miklós püspök életének. Sőt évekkel később ahhoz, hogy egy interjúm révén emailben megismerkedjem a nagyváradi Sipos Zsolt tanárral, teológussal, Széchényi Miklós püspök lelkes kutatójával. Sipos Zsolttól tudtam meg, hogy Miklós püspök tulajdonomban lévő szobrából még egy példány létezik. Azután kiderült, hogy a másik példány Szombathelyen a Szily János Egyházmegyei Gyűjteményben található. Sipos Zsolt e szobrokról szóló cikkében megírta, hogy egyiken sincs szignó, miután a szombathelyi gyűjteményben egy kutató és én is alaposan megvizsgáltuk példányainkat. Ekkor még csak feltételezhető volt, hogy Tóth István (1861-1934) szobrászművész alkotásai. Mostanra ez már bebizonyosodott a Szombathelyi Megyei Jogú Város Értéktára közleményéből. Tóth István alkotása az 1893-ban felállított Szent László szobor is, amely ma Nagyváradon a püspöki székesegyház előtt áll.

Széchényi Miklós (1868-1923) életének hosszabb szakasza magyar történelem olyan periódusára esett, amikor Magyarország az 1867-es Kiegyezés révén már nagyobb önállósággal rendelkezett az Osztrák-Magyar Monarchiában. Bár a hadügy, külügy, pénzügy közös minisztériumokat jelentett, de Magyarországnak saját kormánya lett. Ebben a periódusban az ország nagy fejlődésen ment át mind gazdaságilag, mind kulturálisan. Itt külön ki kell emelni az időszak hatalmas építkezéseit, de a közös ügyek, törvények miatt az ország nem volt szuverén. Miklós püspök életének második szakasza azonban az I. világháború, az azt követő forradalmak és a Trianoni Békeszerződés miatt az ország történelmének egyik legnehezebb időszakát jelentette, és nagyon sok szomorúságot, nehézséget okozott Miklós püspöknek is.

Meg kell jegyeznem, hogy amit a családról és Miklós püspökről leírok és tovább szeretnék adni, azok mind olvasmányaimból, kutatásaimból származnak, valamint a meglátogatott helyszínek hatására születtek, ahol életének fontos szakaszait töltötte, és ahol tevékeny életének maradandó, alkotásai láthatók. A feljegyzésekből, írásokból és egyes a püspök jellemére, tulajdonságaira vonatkozó utalásokból, valamint alkotásaiból próbálok képet alkotni neves és tiszteletre méltó felmenőnkről.

Miklós püspök részletes életútját az olvasó már a könyv korábbi részéből ismerheti. Itt inkább azt jegyzem le, hogyan jártuk be életének legfontosabb helyszíneit apránként, különböző utazásaink során, és csak a legfontosabb a helyekhez fűződő teljesítményeivel, alkotásaival foglalkozom, azért, hogy többet tudjunk Miklós püspökről és emlékeztetőül át tudjuk adni családtagoknak és másoknak is. Férjemmel, Prékopa András akadémikussal más utazásokhoz igazítva látogattunk el, a különböző helyszínekre, a későbbiek során több alkalommal lányaink, Mónika és Judit is velünk voltak. Ilyenkor az emlékhelyek megtekintése mellett természetesen beszélgetésekben igyekeztünk ismereteinket átadni nekik, és történelmi eseményekhez kapcsolni.

VASVÖRÖSVÁRON (ma Rothenturm, Ausztria) pár évvel Miklós születése előtt készült el romantikus stílusban (Weber Antal tervei alapján) az impozáns Erdődy kastély, ez is olyan hely, ahol Miklós és öt testvére sok időt tölthetett. Ottjártunkkor az 1990-es években a kastély zárva volt, a történelem és az idő vasfoga nyomai erősen látszódtak, nem lakta senki. Így is meghatódva álltam az épület előtt. Amikor a család még ott élt, nemcsak az Erdődyek levéltára, de a Törökországból hazakerült Rákóczi levéltár és relikviák is a kastély toronyszobájában voltak elhelyezve. Sajnos a levéltárak egy 1924-ben történt tűzeset áldozatává váltak. Ma a kastély ismét régi pompájában látható, új tulajdonosa rendbe hozatta.

Még ellátogattunk Miklós és testvérei szüleinek Széchényi Jenő (1836-1911) és Erdődy Henriette (1838-1905), a dédszüleim sírjához, az igen kifejező síremléküket Horváth Adorján (1874-1943) készítette. Ilyen alkalmakkor mindig képzeletben próbálok a múltba nézni, elgondolkodni a felmenőim tevékenységén, életén. A sok élményről, újonnan megismert részletekről, fényképekről van mit mesélni otthon az utazás után és sokkal később is emlékezni. Ez biztatás arra, hogy a leszármazottaink is, amikor csak tehetik, majd menjenek felfedezni őseik nyomdokait, és adják tovább mindazt, amit megtudtak.

Széchenyi Miklós Győrben hallgatta a teológiát, ahol tanárai igen tehetségesnek, szerénynek, közlékenynek, barátságosnak tartották. Majd 1890-ben Sopronban szentelték pappá. Első lelkipásztori feladata Kismartonhoz kötötte, ahol két évig volt káplán. Budapesten kánonjogból szerzett doktorátust. Megírta A lelkészi congrua ügye 1885-1895. (1895) című munkáját. Ugyanakkor Esztergomban prímási levéltáros és Vaszary Kolos prímás magántitkára lett.

Egyik első fontos feladatát JÁKRA kapta, ahová apátnak nevezték ki. A csodálatos XIII. századi templom megihlette a művészet különböző ágaiért már családi hagyományként is rajongó apátot. 1901-ben megírta: A Szent György vértanúról nevezett jaáki apátság története c. munkáját, amelyet 2006-ban újból kiadott a Pápán a Jókai Mór Városi Könyvtár a templom felszentelésének 750. évfordulójára. A könyvet kincsként őrzöm. Ez a kiadás a templomról szóló munkájának jelenkori szép elismerése, és nagyban segíti emlékezésünket mind Miklós apátra, mind a csodálatos apátságra. Jáki működése alatt az akkor éppen tatarozás alatt lévő templom munkálataival is foglalkozott, valamint annak költségeihez hozzá is járult. Itt már két olyan vonása mutatkozik, ami egész életében jellemezte az építés és a szponzorálás.

A jáki templom csendjében, amikor megtekintettük, elgondolkozhattam azon, hogy milyen felemelő lehetett számára hazája egyik legrégebbi templomában misét mondani. Nekünk pedig a velünk lévő, akkor 5 éves kislányunkkal nemcsak Miklós apátról kellett pár szót ejtenünk, hanem a templom szépségeire is rá kellett mutatnunk a kicsi korban lévó kislányunknak. Ez hozzátartozott a művészetek szeretetére való neveléshez. Megemlítve azt is, hogy Miklós egész életében nagy rajongója és támogatója volt a művészeteknek, amit családjából hozott magával. Később szó lesz Miklós Emília nővéréről, aki ismert festő lett és Jenő öccséről is, akinek szintén néhány munkája mára is fennmaradt olyan templomokban, amelyeket Miklós püspök építtetett vagy renováltatott, egyes helyeken a templomok szép oltárképeit is testvérei alkották.

Széchényi Miklóst EGYHÁZI ĺRÓnak is tekintik. Itt kitérek a Jaáki apátság története című munkájára, amit igen jelentősnek tartok. Jelentősége abban áll, hogy nagyon alapos kutatás áll mögötte, mindenre pontosan megadja a hivatkozásokat, valamint a templomra vonatkozó korai oklevelek is szerepelnek a könyv utolsó részében. Végigvezeti az egyik legkorábbi templomunk történetét a kezdetektől, amely feltételezhetően a XII. században már létezett. Talált a templomra vonatkozó adatot a tatárjárás előtti időből is. A könyv elején nagyon érdekes felsorolását adja a Ják helynév különböző változatainak. Ö következetesen a Jaák elnevezés változatot használja. Külön ki szeretném emelni a munka szép, választékos nyelvezetét. Az 1901-ben kiadott munkájában az addigi apátok közül harminckét fellehetőt említ, mellettük felsorolja az apátság jó pár kegyurát is. Ír az apátsághoz tartozó földterületek körüli viszontagságokról, perekről. Történelmünk mindenapi életébe is betekinthetünk több szempontból, pl. milyen körülmények között éltek az apátok, tudomást szerezhetünk a pénzügyekről, az apátsági javadalmakról is, valamint a különböző jogi perpatvarokról, a kegyúr szerepéről, stb. Szakszerűen írja meg mindazt, ami ismerhető a templom építésének történetéről, a különböző időszakok renoválásairól, és ismerteti az ő idejében történt restaurálást is. Mindezekről nagyon tömör, tényszerű stílusban, szakszerűen ír, ugyanakkor nagymértékben felkelti az olvasó érdeklődését a téma iránt.

Az eddig említett két írásműve mellett, meg kell említenünk A keresztény jegyesek című munkáját. Több, későbbi beszéde, prédikációja is megjelent nyomtatásban. Ilyenek például Szent Istvánról, Szent György vértanúról szóló értekezései és beszéde X. Pius Pápához, vagy az Emlékbeszéd II. Szilveszter pápáról. A két utóbbit egy általa vezetett római zarándoklat alkalmával tartotta.

Pár mondatot idézek öccsének, Széchényi Pál (1880-1918) és Szegedy Erzsébet (1881-1958) 1908. július 22-én Acsádon tartott esküvőjükön elhangzott szentbeszédéből, Ebből láthatók a meghatóan szép, nagyon átgondolt, mély hittel átélt atyai tanácsok, amelyekkel a házasulókat ellátta:
“Anyai szeretettel őrködik felettetek a Boldogságos Szűz ezen szent és mindenek felett fontos órában, amelyben örökre felbonthatatlan szent frigyre léptek, amelyben szent kötelékkel kötitek meg kezeiteket. Szent és erős kötelékkel, amelyet nem téphet szét más hatalom, mint a halál hatalma, nem old fel más szabadság, mint a sír szabadsága.
Áldva és védve nyújtja felétek kezeit mennyei anyátok, ki minden bajban megsegít, ki meghallgatja imátokat, megáldja hűségteket és gondot, szomorúságot tőletek elhárítani igyekszik.”

“Teljesítsétek az Úr Jézus parancsolatait, kövessétek tanítását. Véssétek szívetekbe soha el nem mosódó ércbetűkkel a szeretet törvényét, kövessétek parancsszavát, mert az első parancs, az első törvény az, mely mindent magában foglal, az a sírig tartó, soha meg nem szűnő, önzetlen és önfeláldozó szeretet, amely a szentségben nyert isteni kegyelem által táplálva biztosítja, hogy lelketek legnagyobb boldogságát az a kapocs képezi, mely a szívet szívhez az egész életre elválaszhatatlanul egybefűzi egymás boldogítására, egymás vigasztalására, hogy együtt örvendjetek, együtt sírjatok, hogy egymásban keressétek és megtaláljátok a földi boldogságot.”
Azt gondolom, nehéz lenne ennél szebben, felejthetetlenebbül, szelídebben megfogalmazni azt az alapot, amit a hit, a szeretet parancsa adhat a házasságban. Azonban felhívja a házasulók figyelmét arra is, hogy az élet néha vigasztalan és kereszteket tehet a vállukra, de a szeretet erőt ad a lemondásra és a megoldásokra meglelésére is.

Még egy rövid idézetet mutatok be abból a beszédéből, amely Bucsán hangzott el 1914-ben, amikor Miklós püspök felszentelte az új templomot.
“Itt, az Úr Jézus Szent Szíve előtt kérlek, imádkozzatok értem is, ki Isten és a ti irántatok való szeretetből ezt a templomot építtettem az Úr Jézus Szent Szívének tiszteletére s a ti lelketek üdvösségére. Imádkozzatok azokért, akik munkájukkal, áldozatukkal, művészetükkel ennek a templomnak megépítésére hozzájárultak és abban közreműködtek. Jó sorsban és balsorsban, örömben és bánatban és szerencsétlenségben ide jöjjetek, itt imádkozzatok, hogy az irgalmas és jóságos Isten, az Úr Jézusnak Szent Szíve, a Boldogságos Szűz Anya szomorúságtok vigasztalója, - boldogságtoknak megáldója legyen.”
Ez szöveg is mutatja az átélt, tömör, körültekintő fogalmazást. Azt gondolom, hogy az idézetek példái még a szépen használt magyar nyelvezetnek is.

A PÁZMÁNEUM rektorsága volt következő komoly feladatának helyszíne Bécsben. Ez az az intézmény, ahová annak idején Pázmány Péter küldte nagy elődjét, Széchényi Györgyöt, a későbbi prímást tanulni, készülni papi pályájára. A Pázmáneum nagyon fontos szerepet töltött be a magyar egyházi elit képzésében, lélekben és mentálisan készítette fel a papnövendékeket a hivatásukra. A Pázmáneum által nyújtott oktatás mellett a hallgatók bejártak előadásokra a bécsi egyetemre.

Széchényi Miklós rektorsága idején (1898-1901) zajlott az új helyre költöztetett Pázmáneum építkezése, ami nagy és igényes szervezőmunkát igényelt a papnevelde vezetőjétől. Az új helyszín, mérete miatt és azért is előnyös volt, mert az egyetem közelében létesült, ahová a hallgatók könnyen eljutottak. A prímás kérésére a hívek adakoztak az intézmény létrehozására, a rektor is részt vállalt az adakozásban. A Czigler Győző neves építész által tervezett épület igen tágas és modern lett. A rektor már itt megvalósította azt az akkor korszerűnek számító megoldást, hogy a III. és IV. éves hallgatókat külön szobákban helyezték el. Szociális érzékét jól mutatja, hogy a szegényebb papnövendékek részére támogatási rendszert vezetett be. Rektori működése elismeréseként 1900-ban pápai prelátusi címet kapott.

A Pázmáneum épületének egyik nevezetessége a kápolnája, amelynek oltárképét Angyalffy Erzsébet (1861-1940), Lotz Károly tanítványa festette, aki Miklós nővérének, Erdődy Gyuláné Széchényi Emíliának festőtársa volt, és sok időt töltött a családnál Vasvörösváron. Ez volt Emília és családja lakhelye, ahol boldogan festették az Emília által létrehozott csodálatos park növényeit, virágait. A nagyméretű oltárkép elkészítése óriási munka volt, Angyalffy Erzsébet segítőket vett igénybe, Emíliát és öccsét, Széchenyi Jenőt (1872-1935). Egyes vélemények szerint a kép néhány alakjának arcvonásai Széchényi családtagokra hasonlítanak. Az oltárkép felső része a magyarok Nagyasszonyát ábrázolja Szent Istvánnal, az alsó rész pedig Jézust a Szentséges Szívvel és számos szentet. A Szent Szívvel utalva a kápolna elnevezésére és arra is, hogy az 1900-as év a Szent Szívnek szentelt év volt. A Szent Szív motívum, mint látni fogjuk, állandóan visszatér Széchényi Miklós életében. Ez erős hitét és a Szent Szív elmélyült tiszteletét mutatja.

Miklós püspök később a Pázmány Péter által 1623-ben alapított bécsi Magyar Papnevelő-intézet 300. évfordulójára Fraknói Vilmost, Pázmány kutatóját és életrajzának íróját kérte fel arra, hogy írja meg az intézmény történetét.
Egyik utazásunk alkalmával a Pázmáneum épületében két napot tölthettünk mindkét leányunkkal. Ez még a rendszerváltás előtti időben történt. Megható volt a történelmi épületben járni és emlékezni arra, hogy létrejöttében Széchényi Miklósnak, az általunk nagyon tisztelt elődünknek oly nagy szerepe volt, nemcsak az épület megvalósításában, hanem a papnevelés fejlesztésében, korszerűsítésében is. Emlékezetes beszélgetést folytattunk Gianone Egon atyával (1910-1999), a Pázmáneum akkori rektorával, aki nagy szeretettel fogadott minket. Élményeinkről a közvetlen családon kívül ismeretségi körünkben sokaknak beszámoltunk, ezzel reményeink szerint többek érdeklődését sikerült felkelteni Miklós püspök és a Pázmáneum intézménye iránt is.

Miklós püspök következő szolgálatát püspökként GYŐRBEN teljesítette, ahol többször is jártunk. A legemlékezetesebb látogatás a Széchényiek nyomában akkor történt, amikor megnéztük Széchenyi Pál érsek tetemével és halálának okával kapcsolatos kutatás eredményeit bemutató kiállítást (2015.). Kristóf Lilla Alida antropológus végezte, irányította, szervezte az igen bonyolult, a legmodernebb eszközökkel végzett kutatást és hozta létre az érdekes kiállítást. Majd az új Győri Hittudományi Főiskolára mentünk, hogy beszélgethessünk az akkori rektorral, Lukácsi Zoltán atyával, és közösen emlékezzünk Miklós püspökre. A Hittudományi Főiskola elődjét még Széchényi György, a későbbi prímás építtette, a mostani papneveldét, az “új szemináriumot” pedig Széchényi Miklós püspök. Ezt a Duna közelében lévő papneveldét 1910-ben szentelték fel. Belépve az épületbe szembe találtuk magunkat Miklós püspök gyönyörű fehér márvány mellszobrával, Horváth Adorján szobrászművész alkotásával. Arcvonásaiból szeretet és nyugalom áradt, így fogadott minket. A szobor talapzatán látható a Széchényi család címere és bibliai jelmondata:” Si Deus pro nobis, quis contra nos?”

A pápai prelátusi cím és Széchenyi Miklós eredményes, sokrétű rektori tevékenysége a bécsi Pázmáneumban is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter őt ajánlotta a győri egyházmegye püspökének. Felszentelése a már említett Pázmáneum kápolnájában történt 1902. február 2-án, majd 1902 április 12-én nagy pompával iktatták be Győrben, melyről a Vasárnapi újság is részletesen beszámolt. Számos fénykép maradt fenn a nevezetes eseményről. Püspöksége alatt a győri székesegyházat felvetette a magyar műemlékek közé, és tatarozásáról is gondoskodott. A győri katolikus iskolarendszer szervezeteinek átalakításán, kiépítésén sokat fáradozott. Megalapította az Egyházmegyei Főtanfelügyeletet és Győr Egyházmegyei Római Katolikus Népnevelési Egyesületet. Majd a régi szeminárium épületében kialakíttatta a tanítójelöltek konviktusát és ugyanott elhelyezte a püspöki könyvtárat. A már említett új szeminárium száz papnövendék elhelyezésére lett alkalmas. Itt is megvalósította azt, hogy a felső évfolyamosokat külön szobákban helyezték el. A papnevelés módszereit is modernizálta.

Egyházmegyéjében nagy odaadással dolgozott, minden plébániáját meglátogatta. A papság részére szorgalmazta a rendszeres lelkigyakorlatokon való részvételt, az egyházközségek létrehozását. Egyházmegyei értekezleteket is tartott. Több katolikus szervezet létrejöttét javasolta, irányította. Fontosnak tartotta egyházmegyei pénzügyek reformját is. Foglalkozott a különböző egyházi szervezetek anyagi támogatásával, a szervezetekben azonos felügyeletet és vezetést javasolt. Hatékonyan irányította az egyházmegye modernizációját. A IV. Katolikus Nagygyűlésen, ahol ő tartotta az ünnepi beszédet, felhívta a magyar katolicizmust arra, hogy foglalkozzék a fontos szociális kérdésekkel, például a szegénységgel, tömeges kivándorlással. Ugyanakkor javaslatokat is tett az általános műveltség emelésére, az oktatásra.

NAGYVÁRAD volt Miklós püspök munkálkodásának következő és végső állomáshelye. Miklós püspök sokoldalú és odaadó tevékenységének elismerése vezette arra Zichy János vallás- és közoktatási minisztert, hogy a nagyváradi püspökség élére őt javasolja. Nagyváradon 1911 májusában iktatták be. Itt is katolikus szervezeteket, köztük ifjúsági szervezeteket hozott létre. Átalakította új egyházmegyéje igazgatását, 1913-ban a gyulai esperességet ketté osztotta a gyulai és orosházi kerületekre. Több új plébániát és lelkészséget alakított ki. Itt is fontosnak tartotta az egyházmegye papjainak tartott lelkigyakorlatokat és azokon a papság részvételét. Támogatta a katolikus sajtót. Nagyváradon is papneveldét készült építeni, ebben azonban már az első világháború és az azt követő végzetes események megakadályozták.

A nagyváradi egyházmegyében is több templom renoválását és építtetését kezdeményezte és bonyolította le. Élesd, Bucsa, Orosháza és Monospetri a legjelentősebbek. Az élesdi katolikus templomot 1914-ben szentelte fel a püspök, melynek légies Szűz Mária oltárképét szép családi összefogásként Széchenyi Jenő, Miklós püspök öccse festette.

Bucsa templomának létrejöttéhez érdekes történet tartozik, amely sokat elmond Miklós püspök egyéniségéről. Erről Bíró Endre: Bucsa, Emberek, sorsok, dokumentumok (2006.) című munkájában olvastam. 1912-ben a püspök bérmálni ment Bucsára, ahol mivel nem volt még temploma a településnek, a szabad ég alatt folyt a bérmálás szertartása. Ekkor Miklós püspök megígérte, hogy következő eljövetelére lesz az ottani híveknek temploma. Ez szó szerint be is következett két évvel később. Azonban előtte még meg kellett teremteni az anyagi fedezetet, amit a püspök, más egyházi személyek és a hívek segítségével össze is tudtak gyűjteni. A Szent Szív templomot 1914. június 21-én szentelték fel. Miklós püspök prédikációja a templom felszentelésekor mélyen átélt hitéről tanúskodott, és a Szent Szív egész életünkre szóló hatását mutatta be. A bucsai templom oltárképét a püspök nővére, Széchényi Emília festette, aki ismert, gyakran kiállító művész volt. A kép Alacoque Szent Margit Krisztus látomását ábrázolja, az Úr áldó kezét tartja Margit fölé.

Monospetri temploma még a püspök életében épült, befejezéséhez a hívek adományai mellett fontos anyagi forrásá vált Miklós püspök hagyatéka.
Miklós püspök utoljára az orosházi Szent Szív templomot építtette, nagy adománnyal járult hozzá az építés költségeihez. 1921-ben kezdődött az építkezés, felszentelése 1922. november 22-én történt. A főoltár eredeti teljes alakos Krisztus a Szent Szívvel képét és egy szintén a templomban lévő nagyon szuggesztív Krisztus a kereszten ábrázolását Miklós püspök testvére, Széchenyi Jenő alkotta. Az oltárkép ma a templom folyosóján látható, helyére egy igen kifejező Krisztus szobor került. Végül ez a templom lett Miklós püspök végső nyughelye, mert a Trianonban Nagyváradot és az egyházmegye egyik részét elszakították hazánktól, a püspök végrendelete szerint itt, hazai földben akart nyugodni.

Gyönyörű síremléke, Horváth Adorján alkotása, a templom jobboldalán látható a fekete márvány kereszten hófehér márvány Krisztus a kihangsúlyozott Szent Szívvel, és egy megható kérés: „Csak egy Miatyánkot!” az emlékmű rácsán. Amikor meglátogattuk, meghatódva álltunk az emlékmű előtt. Felejthetetlen élményt jelentett, az üres templomban felelevenítettem magamban Miklós püspök jellemének nemes vonásait, életének legfontosabb elemeit és azt is, hogy milyen nagy jelentősége volt számára a Szent Szívnek. Azt gondolom, hogy minden rokonnak jó lenne legalább egyszer életében elzarándokolni Miklós püspök sírjához, utána pedig gyerekeikben tudatosítani jeles tetteit, majd apránként egész életművét, hiszen oly sokat hagyott ránk és az országra. Arról is el kell gondolkodnunk, hogy milyen alaptulajdonságokkal kell rendelkeznie és milyen családi és szervezett nevelést kell kapnia annak, aki ilyen kiegyensúlyozott alkotómunkát tud élete során végezni.

Amikor Nagyváradon jártunk Miklós püspök emlékeit keresve, az áldott emlékű Tempfli püspök úr vezetett minket, és nagy tisztelettel beszélt elődjéről. Megmutatta a 18. századi gyönyörű barokk székesegyház nevezetességeit, majd megnéztük a szentélytől balra található csodálatos Szent Szív kápolnát, amelyet Miklós püspök hozott létre és 1917. április 2-án ünnepélyes keretek között áldotta meg. A Jézus Szíve motívum nemcsak a reneszánsz hatású Éder Gyula oltárképén, hanem a szépséges színes üvegablakon, az egyik párkány díszítésén és más díszítőelemen is megtalálható. A kápolna megáldásának 100. évfordulőján Sipos Zsolt tartalmas cikkben emlékezett a kápolna létesítéséről a Katolikus Szóban (2017. szeptember). Itt kell azt is megemlítenem, hogy Miklós püspök, a Szent Szív nagy tisztelője a létrehozója Nagyváradon a Szent Szív Alapítványnak.

Miklós püspök nemcsak az egyházban, a közéletben vállalt sokféle szerepet, hanem a kiterjedt Széchényi családon belül és a családon keresztül is. A családdal közösen igyekeztek használni koruk társadalmának, mint látni fogjuk, sok esetben megmutatkozott szociális érzékenységük is. Erre jó terepet biztosított a 1902-ben megalakult Családi alapítvány-Családi tanács. Épp azon a napon alapították, amelyen felavatták minden ma élő Széchényi közös ősének, Széchényi Ferencnek (1754-1820) Istók János szobrász által készített szobrát Budapesten a Múzeumkertben. Az alapítvány előzményeinek a család három ágának alapítványai tekinthetők. A családi ülések jegyzőkönyvei a családdal vagy nemzetséggel, ahogy Széchényi Viktor (1871-1945) nevezi, kapcsolatos fontos eseményekről is tudósítanak. A következőkben található adatok a családi tanács jegyzőkönyveiből származnak. Ezek megtalálhatók Széchényi Viktor Töredékek (1933.) című munkájában. Miklós püspöknek mindig hatékony irányító szerepe volt a családi tanácsban, hosszú évekig a családi tanács elnökeként is működött. Az Alapítvány csak pár év jelentős és társadalmilag fontos tevékenységét említem kicsit részletesebben, amelyekből jól látható Miklós püspök és a család szerepe is. A Családi alapítvány közös pénzalapot hozott létre és adományokkal sokféle társadalmi célra áldozott.

Részletesebben csak a Széchényi család I. világháború alatti segítő tevékenységét fogom bemutatni. A nemzetség egy a Vöröskereszt égisze alatt működő, a frontról sebesülteket hazaszállító vonatot adományozott a Vöröskeresztnek. A vonatot Miklós püspök áldotta meg és szentelte fel. Miklós püspök a vonaton állandóan tartózkodó orvos mellett lelki támaszként egy lelkészt is biztosított. Az 1919-es gyűlés jegyzőkönyvében olvasható adat szerint a segélyvonat átadásától kezdve 59666 sebesült katonának segített hazajutni a frontról.

A jegyzőkönyvben kiemelten szerepel, hogy egyes családtagok otthonaikban létesített kórtermekben szakszerűen ápolták a sebesülteket. Ennek irányítását és a tényleges munka legnagyobb részét a családok nőtagjai végezték. A Töredékek című munkájában 17 ilyen áldozatkész hölgyet jegyzett fel Széchényi Viktor. Többen közülük ápolónői végzettséget is szereztek, egyikük pedig műtősnek tanult. Szeretnék még egy családtagot, Széchényi Emíliát, Miklós püspök nővérét a listához adni, aki Vasvörösváron az otthonában lévő kórteremben ápolt számos sebesült katonát. A gyógyult katonák később meghatóan hálás levelekben köszönték meg az ápolást és a lelki segítséget is. A segítséget nyújtók a Vöröskereszt különböző magas kitüntetéseit kapták jutalmul. Miklós püspök, a Vöröskereszt hadiékítményes I. osztályú díszjelvényét kapta. Emlékeztetnünk kell a leszármazottainkat ezekre az önfeláldozó jótettekre, és nemcsak emlékeztetni kell, hanem példaként bemutatni őket, hogy tudatosítsuk az ilyen tettek fontosságát a társadalomban.

Egy másik szép közös családi összefogás volt az, amelyben a nemzetség vállalta egy a harcok során súlyosan lerombolt falu újjáépítését. Nagyon gyorsan óriási összeg gyűlt össze, ebben is élenjárt Miklós püspök. A helyreállítás menetéről, eredményeiről a családi tanács feljegyzéseiben olvashatunk.

1921-évben a Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia anyagi válságba került, a nemzetség tagjai gyűjtést kezdeményeztek a kiterjedt családban. A következő évi jegyzőkönyv tételesen felsorolja az adakozókat és a gyűjtés szép eredményét, valamint mellékelik Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia akkori elnökének köszönő levelét.

 Folytatjuk a következő cikkben.