2013-06-24 15:47 A Kisalföld 2013.06.24-ei cikkéről |

A Kisalföld 2013.06.24-ei számában Gosztonyi Miklós írt cikket, „Hungarikum lesz a legnagyobb magyar életműve?” címmel. A tudósításban megszólal Wischer Istvánné nagycenki lakos, Szentkuti Károly, az Országos Széchenyi Kör alelnöke és Bugledich Attila, Nagycenk alpolgármestere.   Gondolom, hogy nem csak a megszólalók, hanem - igen sokan - mindazok, akiket képviselnek, pártolják Széchenyi szellemi hagyatékának hungarikum rangjára való emelését. Véleményem szerint azonban ez a cél azért lesz nehezen elérhető, mert mi magyarok nem tudjuk, hogy miről is van szó. Ennek indoklására csak két okot hoznék fel, mindkét akadályt egyidejűleg kellene mérsékelni: 1. Hatalmas a szakadék a Széchenyi-hagyaték és az oktatott Széchenyi-ismeret mennyisége között. Magyarul: nagyon alacsony - még a diplomások körében is - a Széchenyi-ismeret. 2. Az életmű jelentős részészéhez nem lehet hozzáférni. Esetleg megfordítva a logikát: A hungarikummá válás kiemelt figyelmet és védelmet jelenthet, amelynek hatására lassan elhárulhatnak az akadályok. Mindezekből megfogalmazható a feladat is: a Széchenyi nevét viselő szervezetek tagjainak, illetve a Széchenyi-tisztelő személyeknek fokozott erővel kell ezen ügy érdekében tájékozódni és támogatókat szerezni. Örömteli, hogy a Kisalföld megjelentette ezt az írást, mert fontos momentum a Győr-Moson-Sopron megyei polgárok tájékoztatása, ahol köztudomású, sok Széchenyi-tisztelő él.   Őszintén remélem, hogy e cél érdekében az összefogás meghozza a kívánt eredményt. A Kisalföld cikke itt olvasható>> Az aláíró ív innen letölthető>> A felhívás itt olvasható>> Buday Miklós Nyomtatás Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat! Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Kommentek

egervolgyi 2013-06-25 03:47:22

Kapcsolódás Buday Miklós gondolataihoz.

Ha valaki olvasni, megismerni akarja Széchenyi szellemi hagyatékát, tevékenységét - és nem gyűjteni az első és ritka kiadásokat - akkor javaslom a következőt.
Az internet segítségével olyan csatornát nyithat meg az érdeklődő, ahol termékeket - jelen esetben könyveket - ajánlanak vételre. Antikváriumok, magánszemélyek ajánlják könyveiket, melyek között a Széchenyi alapművek - Hitel, Világ, Stádium, stb. - megtalálható elfogadható, sokszor alacsony áron. De található tanulmánykötetek, albumok Széchenyiről, csak tudni kell választani.
Tehát a hozzáférés nem jelenthet igazi akadályt az ismeretszerzéshez, inkább akarni kell megismerni Széchenyit a nehézségek ellenére is.
Ha netán valaki elolvasta - szakaszolva - a Hitelt, aztán még egyszer, majd részletezve, rájön - mint a Bibliát forgató ember -hogy Széchenyi művei a magyar jövőt hordozzák magukban.
Nagy szavak! mondják sokan, meg mást is. Lehet, de sok ismeret mellett hazaszeretetet is tanulhatunk Széchenyitől.
És jelen korunkban nagy szükségünk volna rá.
De talán a kisiskolásoknál kellene kezdeni az ismeretterjesztést.

budaymiklos 2013-06-25 05:58:23

Ó az már reményteljes stáció, ha érdeklődik valaki Széchenyiről!
Megérne egy tanulmányt az a téma, hogy miért is van a Széchenyi-ismeret növelése kapcsán egy időben hiány és bőség.
Nem vitatom, ha valaki tájékozódni akar, az akár interneten, akár könyvtárakban hozzá juthat a forrásokhoz. Persze csak részben. Mert joggal kérdezem: Széchenyi levelezése – halála után több mint 150 évvel – miért nincs feltárva, miért nincs annak kritikai kiadása, vagy a Naplók több mint fele miért nincs magyarra lefordítva?
Ahhoz, hogy valakit Széchenyi megérintsen, ahhoz élmény kell, felismerés, rácsodálkozás, gyakran valamilyen közvetítő: szülő, tanár, egy-egy Széchenyi mű – jó pillanatban való - olvasása, egy film, egy előadás stb.
Történhet ez felnőtt korban, de leginkább az ifjúság számára kell ezt az élményt megadni.