  
																									Megdöbbentem Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész haláláról értesülve. Több Széchenyi Istvánról készített alkotása irányította Rá a figyelmemet. Nem régen láttam egy filmet, mely talán összefoglalója volt az életműnek. 
							
														Már nem olyan volt a mozgása, mint 1990-ben, amikor megajándékozott egy Széchenyi éremmel.  Érmei magukban hordoznak egy különleges látásmódot, mellyel az ember lelkéhez kötődik.  Mondanám, szegényebbek lettünk, hogy „elment” közülünk, de nem mondom, mert ez a világ rendje. És nem lettünk szegényebbek, mert szellemét munkái sugározzák felénk.  Sorba raktam az asztalon a gyűjteményemben lévő érmeit, legalább látom pár napig, hogy majd visszakerüljön az üveg mögé, a szekrény polcaira. De lesz olyan alkalom, amikor kézbe veszem az érmeket, és nem a bronz hidegét érzem, hanem a belőle sugárzó szellemiséget, mert akkor arra lesz szükségem.   Egervölgyi Dezső   
      
				
				
				
																
				Nyomtatás
  
	
		| 
		Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, 
		itt regisztrálhat!
		 Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére. 
		 | 
	
 
				 |