Megemlékezés Széchenyi István halálának 155. évfordulóján

A Somogyi-könyvtárban két paravánra készítettünk kiállítást. Az egyiken a szegedi gyász dokumentumait mutattuk be: a Szegedi Hírlap tudósított a halálesetről, a város gyásznapjáról, a gyászszertartásokról. A másik paravánon a döblingi képek, a gyászoló család, a gyászjelentés, a halotti címer, a pesti gyászmise képei láthatók.

Papp Éva a Szegedi Híradó című újság napról napra közölt cikkei alapján számolt be a Széchenyi-gyászról. Az első híradás tavaszhó (április) 12-én jelent meg, mely közölte a halálesetet, majd a következő napokban a tragédia előzményeit ismertette. Tudósítást olvashattuk a döblingi gyászszertartásról és a nagy-cenki temetésről, melyen Szeged városa is képviseltette magát. Beszámolt a lap a magyar tudós társaság tanácskozmányáról és határozatairól.

Tavaszhó 26-án volt Szeged gyásznapja, melyen minden szegedi őszinte szívvel gyászolta első díszpolgárát. „Szeged többet köszönhet a legnagyobb magyarnak, mint a hon egyéb városai, gyászoljunk ezért mélyen és igazán”.

A szegedi szerbek is gyászünnepet tartottak, itt „a nagy hazafi érdemeit két babérkoszorú, a nagy halottat a ravatalra állított szeredényben lévő édes búza jelképezé.” Az izraeliták gyászünnepén is felekezeti hovátartozás nélkül jelentek meg a szegedi polgárok. Lőw Lipót főrabbi Sámuel látnokhoz hasonlította Széchenyit, a gyönyörű beszéd könyv alakban is megjelent, jövedelmét a magyar tudós társaságnak juttatták. Mindegyik ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.

Az előadás után megtekintettük Széchenyi halotti ruhájának restaurálásáról készített videót.

Ezután a hallgatóság a Nemzeti Pantheonba vonult át, ahol a város protokollfőnöke Szeged lakosai nevében, mi pedig a Széchenyi Kör nevében helyeztük el koszorúinkat. Megemlékezésünk a Szózat eléneklésével ért véget.

Szeged szereti és tiszteli első díszpolgárát, ezt bizonyította most is a népes számú résztvevő. A fiatalok sajnos nem képviseltették magukat.

Papp Éva

Széchenyi Kör elnökségi tagja