Emlékezés Zircen

Egervölgyi Dezső beszéde

Az Országos Széchenyi Kör zirci csoportja és a Zirci Országzászló Alapítvány nevében tisztelettel köszöntöm megjelent barátainkat.

Széchenyi István születésének 223. évfordulójára emlékezünk.

A sok éve tartó megemlékezéseken mi újat mondhat az ünnepi szónok? Ismétli a politikus szófordulatait, a haza, a hit a nemzetköziség, a tolarencia szavakat, visszahallgatja azok üres pufogását, melytől egyértelmű súlytalanságuk. De a politika csak egy pillanatra határozza meg a politikus idejét, mert az adott korhoz köthető.

Minden évben emlékezünk Széchenyire, néha többször is, de Széchenyire emlékezni, Széchenyinek emlékbeszédet mondani nem oly nehéz, mert tevékenysége nem köthető egy politikai időszakhoz, korhoz, - mint Kossuth vagy Deák – ami elmúlik és nem ismételhető, hanem időtlen, mert átfogja az emberi élet minden síkját, beleértve a fejlődést is.

Mert Széchenyi úgy nem avul el, mint az Új Szövetség. Nevel, tanít, tapasztalatokkal segít megérteni a világot.

Most, a MUNKA szót választottam, és hogy keressek egy jó idézetet is, betettem a CD lemezt, mely Széchenyi „összes írott művét tartalmazza, és rákerestem a „MUNKA” szóra.

Munkáit olvasva, 278-szor találkozhattam volna a „munka” szóval, 22-szer a Hitelben, 32-szer a Világban és 20-szor a Stadiumban. 204-szer pedig a többi műveiben.

Megírja a „Lovakrúl” című szakkönyvét, mely a lóval való bánásmódtól a nyereség realizálásáig mindennel foglalkozik.

Állattenyésztési szakkönyv? Az is. Nemesítési szakkönyv? Az is. Állategészségügyi és közgazdasági kereskedelmi szakkönyv? A magyar embernek az is.

Megírja a „Hitelt” és a címe alapján egy közgazdasági munkának tartaná az ember, hiszen részben az is. De, ha olvassuk és eljutunk a hitel szükségessége című részig és gondolatiságáig, észrevehetjük, hogy sok-sok neveléssel kapcsolatos buktatókat simít el az ismeret hiány miatt és sok irányból közelít a hitelhez mint fogalomhoz és teszi érthetővé szükségességét és a benne rejlő veszedelmeket.

Széchenyi megmutatta: az a program, melyet a nemzet elé tárt élhető, még akkor is, ha nagy nehézségek között vergődik a nemzet, mert az a cselekvési lehetőség élő, előrevivő, éltető. Mert az elnyomás csak a politikai utakat zárja el, a közjogit nehezíti és bénítja, de a lehetőség, a munka, szorgalom, a szellemi felsőbbség által nyitva marad.

A munka, a szorgalom, a család, a nép-nemzet, a hit mind-mind az élet sarokkövei. És Széchenyi ezeket a sarokköveknek való sziklákat mutatta meg, melyek kelő megmunkálás után a stabilitást adják életünknek.

És amikor ezen gondolatokról beszélünk, gondoljunk arra az emberre, aki meghirdette a munkára alapuló programját és a keresztény hitet összekapcsolta az emberi, nemzeti érzéssel, mely ösztönözhet, melyből erőt meríthetünk.

Senki nem kezdi ünnepi beszédét a Hitel ajánlásával.

Pedig a társadalom atomokból épül fel, és semmi máshoz nem hasonlítható egy család, ahol az anya az atommag és a többi elem körötte kering.

Az „atommag”, az anya vonzereje határozza meg, tartja össze a családot melyre épül a társadalom.

A családban rejlő kohéziós erőt szüntetik meg a liberális szellemiségben gondolkozók és osztják meg a társadalmat egyedekre, „személyiségekre”

Az „ajánlás” az alapja mindennek, mert az a folytatás, és hogy hogyan tudunk beilleszkedni a teremtett világ nagy rendszerébe, az attól függ, mekkora az összetartó erő mennyire hatékony.

Nézzünk mélyebben a Hitel és Világ sorai közé, szálljunk le, elhagyva a racionalitást és a lelkiekhez közelítsünk.

Az embert fedezzük fel a Hitel mögötti sorokban, mert a hitelhez, mely működtetné a magyar társadalmat, először is ember kell. Szellemileg, érzelmileg felkészített és feladatait ellátni, hozzá alakított ember, mely képes megérteni és befogadni az újat, a változásokat.

A lelketlenné vált ember mivel tud kielégülni?

Már nem teremt, mert nem dolgozik. Már nem nevel gyermeket, inkább karriert épít. A pillanatnyi örömnek él, mely a buli végére elszáll és nincs mire emlékezni.

Újra kell az embert teremteni. A kiüresedett porhüvelybe lelket kell lehelni. És elő kell venni a múlt alapvető értékeit, melyek évezredeken át jól szolgálták az embert.

Lelkileg, szellemileg kell építkezni és felfedezni újra mindazt, ami az embert emberré tette.: a munkát.

A „pionírok” is munkával teremtettek életet, az életnek életteret és munkával tudták megteremteni mindazt, mely őket szolgálta.

Széchenyi a hazaszeretetet és a hasznos munkát jelölte célul. Az Evangélium is feladatkén jelöli a tevékeny és termelékeny munkát. Ezekkel lehet bekapcsolódni a „világrendbe”, oda ahol a 2x2=4 matematikai törvény érvényesül.

Amikor Széchenyi a Hitel ajánlását a „korunk szebblelkű asszonyainak” ajálja, a keresztény hit legmagasabb lépcsőjére emelte a könyvet, mert benne található a teremtés, az Isten és az ember kapcsolata.

Széchenyi nemzetmegmaradásának törvénye a keresztény hit, a nemzet és hazaszeretet.

Gondolkozzunk el a világról, benne helyzetünkről.

Nincs más számunkra és utódaink számára sem, mint tudomásul venni:

Új világrend, új ember, új tudás a régi erkölcsi alapokon, Széchenyi szellemében dolgozni tovább.

Mert nem igaz a liberális szabadság, csak a jól elrendezett munka az, mely előreviszi a társadalmakat.

Jog és kötelesség. Szépen hangzik de hamis és erkölcstelen.

Először kötelesség, és a jól végzett munka eredménye lehet az a jog, mely megilleti az egyént.

Befejezésül helyezzük el az emlékezés koszorúját, majd énekeljük el a Himnuszt.

                                                                       Egervölgyi Dezső 

Sajtóvisszhang

A Veszprém Megyei Napló 2014. szeptember 23-ai száma beszámolt a megemlékezésről. Az újságcikket lásd itt>>