Széchenyi ismereti adatbázisok
Felhasználónév: Jelszó:
Regisztráció
2016-02-20 20:36

Széchenyi szerelmei

|

Széchenyi István már a húszas években, naplóiban is hosszú feljegyzéseket szentelt annak, hogy megkeresse, voltaképpen mi az élet értelme, mi a boldogság titka. Vajon a vallás? Vagy a katonaságban elért rangok? Netalán egy hazáért égő kebel? Mindez együtt? Igen.
De mindezek mellett legfontosabb a boldog házasság, mely az embert tökéletesedésre tudja vezetni.

Az ifjú gróf meglehetősen sok szerelmi kaland részese lett, mielőtt elnyerte volna Seliern Cresence grófnő kezét. Édesapja bölcs tanácsokkal látta el: 
„Fiam mindenekelőtt óvakodj a játékoktól és a táncosnőktől!”-szólt intelme 1814 novemberében. Sajnos, habár törekedett erre, mégsem tudta maradéktalanul betartani eme szabályt. Némely kapcsolata annyira mély nyomot hagyott lelkében, hogy életének negatív szakaszaiban gyakran kísértette a vád, melynek hite szerint minden rosszat köszönhet.

 

Az 1814. júliusi bejegyzéssel induló Napló éppen ezzel a hölggyel kezdődik: Caroline Meade -el, aki sógornője volt, gróf Széchenyi Pál felesége. Vonzalmuk egymás iránt nagy felháborodást keltett. Itt azonban meg kell egy pillanatra állnunk. Fontosnak tartom,  hogy leszögezzem, a szerelmi kalandok akkoriban egyáltalán nem voltak ritkák a fiatalok körében. Semmiképpen nem igazolhatja ugyan bizonyos tettek helyességét e megállapítás, de óvakodjunk attól, hogy bárkivel kapcsolatban elmarasztaló véleményünk legyen miatta.
Kettejük kapcsolata egyre komolyabbá vált, majd lassan elernyedt, Széchenyi István pedig eltávolodott Caroline-tól, aki ezt nehezen viselte. A kialakult helyzet miatt született meg a keleti utazás gondolata, mely a történtek megemésztését tette lehetővé. Tudomásunk van arról, hogy végleg összevesztek, s 1820 augusztusában sógornője meghalt, aminek következtében a gróf egész életen át tartó önvádba taszította magát, folyamatosan azt mondva, hogy e nyomorúságról annak minden következményével kizárólag Ő tehet.

 

 

 

Selina Meade, Caroline testvére volt a következő személy, aki lángra lobbantotta a gróf szívét. Játékos magatartását régen elhagyta, és mint írta, Selinát őrjöngéssel, rajongással szereti. Elhatározta, hogy csak Ő vagy senki más nem lesz a felesége. Szerelmi vallomásaiban felfedezhetjük a bűntudatot és bűnbánatot, hiszen minden tettével arra igyekszik rávilágítani, hogy megváltozott, megkomolyodott, és érdemes a házasságra. Édesanyja közbenjár ügyében a családnál, de sajnos hiába: Túl szertelennek és csapongónak tartják, ami neki nagy fájdalmat és újabb önvádakat okoz. Selina végül éppen egyik régi párbajtársához megy feleségül, Clam Martinitz-hoz.

 

 

 

Henriette Liechtenstein 15 esztendővel fiatalabb, mint Széchenyi István. Közeledését zavartan fogadja. 1822. november 4-én ez szerepel a Naplóban: 
„Beszéltem anyámmal Henriette miatt. Ő fogja jövőmet eldönteni.” Öt nappal később pedig: „... minden reményem Henriette. Ha ez  is füstbe megy, ég veled társaság és világ.” 1823. január 4-én beszél szerelme édesanyjával, aki türelemre inti, de felhozza Caroline példáját is, mint bizalmatlansága okát. Az idő múlásával egyre inkább szenved, de maga mondja, hogy „Henriette még nagyon gyermek.” Házasságról nincs többé szó. 


 

Seilern Cresence Zichy Károly gróf harmadik felesége volt, akibe még férje halála előtt beleszeret Széchenyi István 1824-ben, ami társadalmi körökben ismét fejcsóválásokat okoz. Személyes beszélgetések, közeledés jellemzi. Károly nem mond semmit, csak jóval később kezdi zavarni. Cresence és a gróf találkozásai mindig nagy örömmel töltik el hazánk építőjét. Minden jó, amit csak alkot vagy alkotni fog, csak választottja miatt és által lehetséges, mint mondja.
Talán maga se gondolta volna, ennyi ideig tud tűrni, várni, de a kétség szavai sem hiányoznak. „Kicsoda Ő? Védő angyalom? Megsemmisítő démonom?”  (1828. szeptember 3.). Naplójában 1826-28 között Louise néven nevezi.

 


Kétség és remény jellemezi ezeket az időket.1834-ben Károly meghal, Széchenyi István pedig pártfogolja annak özvegyét és gyermekeit. 1836 február 4-én pedig összeházasodnak. Vajon megtalálta a boldogságot? Hadd válaszoljak saját szavaival: „Lelkem felette megnyugodott”

 

Támaszra, segítőtársra talált Cresence-ben, aki sírig hű maradt hozzá.

Zilahi Zoltán

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
További események »
Rovat legfrissebb hírei
  • Garat »
  • Széchenyiről, a Széchényi családról »
  • A KELET NÉPE »
  • Széchenyi István időutazása »
  • Széchenyi István félelmei »
  • Széchenyi szerelmei »
  • A legnagyobb magyar levelezése »
  • Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága »
  • Széchenyi Szabad Akadémia »
  • Széchenyi István passziói »
  • Néhány szó a lóverseny körül »
  • Egy kis numizmatika »
  • Nagycenki tapasztalatgyűjtés »
  • Néhány szó a dunai hajózás körül »
  • Gróf Széchenyi István Intelmei Béla fiához »
  • Széchenyi István életszemlélete »
  • Selyemrül »
  • Boldog új évet! »
  • Hunnia »
  • Buda-pesti por és sár »
  • A Széchenyi-tisztelők eseménynaptára
     « 
     » 
    H K SZ CS P SZo V
    25 26 27 28 01 02 03
    04 05 06 07 08 09 10
    11 12 13 14 15 16 17
    18 19 20 21 22 23 24
    25 26 27 28 29 30 31