A gyűjtőnek - témája legyen bármi - a legkisebb tárgy is örömet okoz, ha besorolhatja gyűjteményébe.
Amig az "ásó régész" jobban örül egy kopott bronzéremnek - melyet elhalványult ábrája alapján csak ő ismer fel - mert az a kopott valami korhatározó, pontosítja a lelet földbe kerülésének idejét. A laikus viszont többre értékel egy ismeretlen helyről előkerült aranypénzt. Az igazi gyűjtő a szakmaiságot veszi figyelembe, feldolgozza és hitelessé teszi a gyűjteményébe került tárgyakat. Reá mondják, hogy amatőr.
De ha beletekintünk gyűjteményébe, a szakszerűség a szembetűnő és az, hogy lelke van az összehordott tárgyegyütesnek.
És ez a lélek okoz örömet a gyűjtőnek és nyújt élvezetet a kívülálló szemlélőnek.
A bemutatott meghívó gyűjteményem egyik kedves darabja. A meghívó itt látható. Akinek szólt, valószínű már nincs az élők sorában, de ha kézbe veszem, mintha érezném a kézfogását.
Talán azért ragaszkodom e meghívóhoz, mert nem vált élettelen papírrá. A gyűjteménybe kerüléssel továbbit egy érzést, szellemiséget mely Széchenyiéhez szorosan kapcsolódik. (Egy másik dokumentum négy évvel később)
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
