Búcsú

Illetéktelen közlemény
(Vissza)élve a honlap egykori tartalmi gondozójaként kapott jogommal, az alábbiakról szeretném a Tisztelt olvasókat tájékoztatni. Fizikai terhelhetőségem csökkenése miatt saját elhatározásomból úgy láttam jónak, ha a Társaság elnöki tagságától visszavonulok. Elhatározásom számomra fájdalmas volt, mivel egy olyan szeretetteljes, keresztény-nemzeti-morális gondolkodású baráti társaságból vontam ki magam, melynek találkozóin mindig örömmel vettem részt, élvezve az együtt gondolkodás, vitatkozás és együtt cselekvés örömét, Szerettem az elvi ragaszkodást és szellemi együttélést a Legnagyobb Magyar gondolataihoz/gondolataival, a túlnyomórészt sikeres erőfeszítések sorozatát nemzetépítő eszmeiségének ébrentartásáért és terjesztéséért. Nagy örömömre szolgált, hogy ebben a munkában a Társaság honlapjának főszerkesztőjeként szerény mértékbe részt vehettem. Minthogy a honlap szerkesztése, tartalmi gondozása megkövetelte a személyes részvételt az Elnökség munkájában, az elnökségi tagsággal együtt szomorú búcsút vettem a főszerkesztői tevékenységemtől is. Legnagyobb veszteségnek azonban azt tartom, hogy nő- és férfinemű barátaimtól (nem merek barátnőt írni, mert ennek a szónak nyelvünk gazdagsága miatt más kicsengése van) fizikailag meg kell válnom.
Végül – de nem utolsósorban – szeretném megköszönni az Elnökségnek, hogy a Társaság érdekében végzett szerény munkámat a Széchenyi Társaság Dijával jutalmazta. Amivel kissé az önhittség vétkébe kergetett, ami barátoktól nem igazán szép dolog. De ezért megbocsájtok, sőt ÖRÜLÖK. És még egyszer köszönöm.
Szeretettel Misi