|
Széchenyi születésének 234. évfordulóján emlékezünk a zirci Széchenyi szobor előtt, mely 30 éve került felavatásra.
Tisztelettel köszöntöm megjelent barátainkat.
„Nekem itt szavam nincs; az ország nagyja sem vagyok; de birtokos vagyok és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosainknak magyarokká nevelését, jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom.”
Dr. Környei Attila a nagycenki Széchenyi Múzeum igazgatója mondta: a következőt: „Széchenyit mindenkinek magának, magában kell felfedezni.”
Amikor e mondatot hallottam, nem értettem teljes mélységében. Később rájöttem, hogy miért: mert nem ismertem Széchenyi életét, munkásságát. Amit tudtam, az csak felületes semmiség volt.
És ahogy egyre mélyebb ismeretekkel rendelkeztem a Széchenyi életműből, megértettem, hogy miért Ő a legnagyobb magyar.
Irodalmi munkássága, gyakorlati tevékenysége örök érvényű, csak folytatni kell a kornak megfelelően!
A szobor nem díszítő eleme a térnek, hanem valamit képvisel.
Ha megállunk, az arc mögött azt a szellemiséget keressük, amit megélt, alkotott, létrehozott a kornak, melyben tevékenykedett.
A reformkor, a XIX. század kiemelkedő személyiségek egész sorát adta, és így történhetett mindaz, mely a nemzeti újjászületés ideje volt.
Széchenyi szobra előtt állunk, és több oldalon keresztül lehetne sorolni tevékenységét, mellyel új alapokra helyezte a korszak kikényszerítette fejlődését.
„ E haza csak akkor tulajdonunk, ha törvényeinket nem idegenek kezelik.” 1861-es országgyűlési érem.
Úgy folytatnám az elmondottakat, hogy a Szent Istváni örökség nemcsak a keresztény hit, amit ránk hagyományozott, hanem a szellemi-erkölcsi érték mellett a kardja is az örökség része.
Változik a világ! Kultúrák tűnnek el lassú tempóban.
Először a népi hagyományok, majd az ünnepek, oly formában, hogy a karácsony és a húsvét szellemi-érzelmi belső tartalmát a hitből a kereskedelem határozza meg.
Majd a nemzeti ünnepek lassan szellemiségüket vesztik a felszínességük miatt. Talán az augusztus 20-i Szent István ünnep, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, ami még él. Talán 56 a hívő emberben.
Megállok a könyvespolc előtt, nézem a kötetek gerincén a neveket.
Írók, költők; Pázmány, Zrínyi, Széchenyi, Prohászka, Mindszenty, Fekete István, Vörösmarty, Berzsenyi, Arany, Petőfi, Madách.
Eszembe jut egy-egy vers, melyet kölyök koromban hallottam, olvastam, és belém ívódott.
Legyenek a polcon a magyar költők kötetei. Szellemük, soraik, gondolataik megmaradnak lelkünkben, csak olvassunk. Tiszteljük kultúránkat, mert a magyar ember számára a magyar irodalom értékesebb az európainál.
A Hitel mai magyar nyelven, már kapható. Olvasható, érthető, hogy miért örök a Széchenyi életmű.
Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. -(Zrínyi Miklós).
Felkérem Egervölgyi Máté nyolcadik osztályos tanulót, szimbolikusan adjon a kezünkbe egy meghívót és ismertesse a szobor születésénak történetét, azt a szellemiséget, amiért itt állhatunk a Március 15 téren és emlékezhetünk.
2025. szeptember hó
Egervölgyi Dezső
|