Gróf Széchenyi István nemzetépítő tettei, pragmatikus gondolkodása istenhitéből fakadtak. Alázattal és mély hittel imádkozott és hitéről „szüntelen cselekvéssel” tett tanúságot.
Számtalan megpróbáltatás érte, krízisek és vészhelyzetek elszenvedője volt, melyek közül az 1848-as forradalmi események voltak a legsúlyosabbak. Egy országot hordott a vállán, milliók gondja nyomasztotta és az önfeláldozásig menő felelősséggel tette, amit hite és kötelessége parancsolt. Védőszentje és példaképe, Szent István király volt. Nomen est omen! Élete utolsó műve, halála előtt néhány hónappal, a nagycenki Szent István Római Katolikus Templom terveinek megrendelése Ybl Miklós építésztől és kivitelezésének megszervezése.
A mi Budakeszi Baráti Körünk mottója, melyet az alakuláskor választottunk, aktuálisabb, mint valaha. Nemcsak igényes és önkritikus társadalmi program, hanem a lelki megújulás, azaz keresztény kifejezéssel, a megtérés, egyetlen célravezető útja.
„Nem, mi nem születtünk reformátoroknak - előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját." (Széchenyi István: Napló 1826.12.10)
Szeretettel küldöm Széchenyi István két legismertebb, legszebb imáját erősítésül és tovább-gondolásra. Talán segít a jelen helyzet helyes és felelős értelmezésében és a megfelelő cselekedetek kivitelezésében.
I.
„Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat! Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! Világosíts meg egy kerub szellemével és gondolkodó erejével; engedd a jövendőbe pillantanom; a jó magot a rossztól megkülönböztetnem!
Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egykoron a tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak!
Gondolkodni és dolgozni akarok, éjjel nappal, éltem fogytáig.
Gyarapítsd, ami jó – tipord el születésekor, ami netán rossz gyümölcsöt teremne! Segíts nekem, hogy minden szenvedelmet elfojthassak magamban!
Engedd, hogy a világon mindent lelkem igaz alázatával szemlélhessek, és kezdhessek – és engedd, hogy az angyal, ki engem megvilágosít, békességben és csendes boldogságban éljen!
Ez imádságom ne mondassék, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe!”
(Széchenyi István: Napló, 1826. december 10.)
II.
"Istenem, Te minden jónak, magasztosnak, tökélynek, teljesnek foglalatja, töltsd el szívem-keblem Szentlelkeddel!
Erősíts meg mennyei hatalmaddal, hogy legyőzhessem földi gyengéimet és fölemelhessem tehozzád a lelkem!
Szabadítsd meg érzékeimet mindentől, ami földi reájuk tapad, és tisztítsd meg embertermészetem, hogy a Te műved méltó lehessen Tehozzád –
Önts bizodalmat a lelkembe – – és ne hadd, hogy ítélkezzek a Te tanácsaid felől – s még annyira sem, hogy netán valaha is kételkedjek a Te mindenhatóságodban, bölcsességedben és könyörületességedben –
Áldd meg végezetül áldásod legjavával enyéimet és barátaimat mind, hogy egykoron majd mindnyájan Téged dicsérhessünk és magasztalhassunk, mindörökké, ámen.
Uram, legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, azonképpen itt a földön is.!"
(Széchenyi István: Napló 1832. november 16.)
Remélve, hogy hamarosan elmúlik a jelen megpróbáltatás és akkor ismét találkozhatunk. Kőrösiné Merkl Hilda elnök
Budakeszi, 2020. március 18.
|