Eltelt húsz év. Környei Attilára a Nagycenki Széchenyi István Emlélkmúzeum igazgatójára emlékezem.
Még vagyunk páran, kik kézfogással köszönthettük egymást Attilával.
Nem volna szükséges, de előveszek pár fényképet. Az íróasztalnál ül, ölében kedvenc kutyájával, előtte az asztalon a Magyar Nemzet és még valamilyen újság.
 A másik képen a fogasra akasztott ballonkabátja és válltáskája. Aztán a papírok között ráakadok egy régi kéziratra. „Néhány gondolat 2005-ből.
Az első Népfőiskola ideje alatt ismertem meg mélyebben Környeiéket. Az a páratlan figyelem, figyelmesség, szolgálat mely a hallgatók, de felém is áradt, már-már szégyelltem, hisz nem érdemeltem ki mással, mint hogy ott lehettem Cenken.
Az a kultúrmisszió, amit végeztek a Szocialista brigádmozgalmon keresztül Széchenyi megismertetése érdekében, egyedülálló volt az országban. Népművelés a szó igazi értelmében. És ezt csak Attila és felesége Ági tudták elvégezni.
Azóta tudom, magas szinten maradandót alkotni csak elkötelezett ügyszeretetből lehet.
Nekem a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumot Széchenyin kívül Attila és Ági is jelentik. Elfogultság? Igen, az. De tudom, miért vagyok elfogult.
Ha mostanában elkerülök Nagycenkre, a múzeumban a termeken áthaladva ott van mellettem Attila és magyarázza, mit kellene tenni a Széchenyi-életmű, a Hitel mélyebb megismertetése érdekében. És beszélünk a múzeumról, a Széchenyi Körről, és visszaemlékezünk a 80-as évekre.
Halála előtt pár nappal magához engedett, meglátogathattam. Kértem írjon ajánló sorokat a Széchenyi éremkatalógushoz. Két nap múlva levélben megérkezett a kézirat, de megköszönni csak úgy tudtam, hogy a kötetet emlékének ajánlottam.
2005-ben az emlékmúzeumban bemutathattam éremgyűjteményemet. A meghívón Attilára és Pölcz Pista bácsira - a Széchenyi-mauzóleum lelkes bemutatójára - emlékeztem pár sorral, mert ha mi is „elmegyünk”, nem emlékezik már rájuk senki, nem tudják másból felidézni alakjukat, tevékenységüket, mint a róluk szóló írásokból.”
Már húsz éve nincs közöttünk Attila.
Még húsz év, és csak a márvány és a bronz marad a múzeum falán – ha lesz még múzeum – emlékeztetőül, utalva a „második” Széchenyi Múzeum alapítóra.
Attila neve összekapcsolódott a „Széchenyi” névvel.
Az élettől kapott jutalom számomra, hogy kortársa és szellemi társa lehettem dr. Környei Attilának
Zirc, 2020. március 12.
Egervölgyi Dezső
|