http://www.szechenyiforum.hu Nyomtatás
 
2016-12-09 09:31

Holló Barnabás Széchenyi-domborműve

|

A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum tulajdona annak a bronz emléktáblának az eredeti gipszmodellje, amelyet Holló Barnabás alkotott 1893-ban Budapesten. Az akadémia megalapítása 1825 november 3-án című nagyméretű dombormű bronz változatát a Magyar Tudományos Akadémia székházának oldalsó falán helyezték el.

A mű alkotója a gömöri születésű Holló Barnabás, aki 1865-ben született Alsóhangonyban (ma Hangony, Magyarország). 1876-tól a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban tanult. Később a budapesti Iparművészeti Akadémiára került, majd 1889 és 1892 között Stróbl Alajos neves magyar szobrásznál tanult.

 

Még mint fiatal, ígéretes szobrász 1891-ben egy jelentős megbízáshoz jutott – elkészíteni egy domborművet, mely a tudományos akadémia megalapítását ábrázolja, vagyis azt a jelenetet, amikor 1825. november 3-án Széchenyi István a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésén nagylelkű adományával megalapozta egy magyar tudományos intézet létrejöttét.


Széchenyi elsőként ajánlotta fel e célra birtokainak egyévi jövedelmét, azaz 60 ezer forintot. Példáját követve Károlyi György 40 ezer forintot, Andrássy György 10 ezer forintot Váy Ábrahám pedig 8 ezer forintot ajánlott fel. Az intézmény kezdetben a Magyar Tudós Társaság nevet viselte, csupán 1845-től kapta a Magyar Tudományos Akadémia megnevezést.

 

1830-tól, az alapszabályainak jóváhagyása után kezdte meg tényleges működését, mégpedig hat területen: nyelvtudomány, filozófia, történelem, matematika, jogtudományok és természettudományok. A társulat első elnöke gróf Teleki József lett, alelnökké pedig Széchényi Istvánt választották. Az alapszabályok alapján az intézmény feladata elsősorban a magyar nyelv védelme és gyarapítása volt. A franciaországi és az olaszországi akadémia szerint tevékenykedett, kik szintén az anyanyelv művelését tűzték ki célul. Az akadémia reprezentatív székháza 1862 és 1865 között épült Budapesten, melynek külső falán a mai napig megtalálható az alapítást ábrázoló emléktábla.


A mű megalkotásának impulzusát 1891-ben Széchenyi István születésének 100. évfordulója adta. A relief elkészítését alapos felkészülés előzte meg, mely magában foglalt bécsi és olaszországi utazásokat, mivel hazai környezetben akkoriban jóformán semmilyen hasonló mű nem volt található, melyen Holló Barnabás tanulmányozhatta volna a szobrászati mű technikáját és kivitelezését. Holló ekkor hosszabb időt töltött Rómában, ahol főleg Donatello műveit tanulmányozta. Hazatérése után elkészítette a relief gipszmodelljét, amely alapján azt a Beschorner A. M. és társa cég bronzba öntötte. A bronz reliefet az akadémia külső falán csak 1893-ban leplezték le ünnepélyesen, egy másik Széchényi évfordulón.


A relief kompozícióját 17 korabeli személyiség alakja képezi. Közülük a Gömör-Kishonti régió számára leginkább ketten érdekesek: a rimaszombati járásbeli Bátka községben született Máriássy István, aki a gyűlésen mint Gömör vármegye követe volt jelen, valamint gróf Andrássy György, aki ekkor Torna vármegye követe, később, 1838–1844 között, mint Gömör és Kishont főispánja került be a történeti köztudatba.


A domborműn továbbá látható még:
Széchényi István (1791-1860), politikus, író, polihisztor, aki a kompozíció közepén áll. Kolosváry Miklós (1779-1844) – táblabíró, alispán, országgyűlési követ, Győr vármegye követe. Balogh János (1796-1872) – politikus, alispán, országgyűlési követ, Bars vármegye követe. Szoboszlai Pap István (1786-1855) – református lelkész, királyi tanácsos, egyházi író. Döbrentei Gábor (1785-1851) - költő, királyi tanácsos. Takács Gáspár (1786-1839) – alispán, Pozsony vármegye követe. Bartal György (1785-1865) – jogász, jogtörténész, Pozsony vármegye követe. Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857) – politikus, országgyűlési követ. Dessewffy József (1771-1843) – jogász, politikus, költő, országgyűlési követ, Szabolcs vármegye követe. Vay Ábrahám (1789-1855) – országgyűlési követ, alispán, Borsod vármegye követe. Platthy Mihály (1788-1853) – királyi tanácsos, Bars vármegye követe. Károlyi György (1802-1877) – politikus, országgyűlési követ. Eszterházy Miklós (1765-1833) – politikus, diplomata. Perényi Zsigmond (1783-1849) – alispán, Bereg vármegye követe
és Wesselényi Miklós (1796-1850) – politikus

Holló Barnabás halála után 1917-ben a relief gipszmodellje azon a hagyatéki kiállításon volt látható, melyet a Képzőművészeti Társulat rendezett a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás végeztével a művet Rimaszombatba, az akkori Gömörmegyei Múzeumba, szállították át, miután 1918-ban a reliefet a múzeum Holló Barnabás özvegyétől 3 000 korona értékben megvásárolta.


A háború utáni évek azonban nem kedveztek egy ilyen méretű alkotás elhelyezéséhez és felállításához, ezért az 1930-ig darabokban hevert a ládákban, melyekben szállították. A kicsomagolásnál derült ki, hogy a mű jelentősen megrongálódott és restaurálni kell. A restaurátori munkák vezetésével egy rimaszombati festőt, Makovits Jenőt bízták meg. 1930 júliusában a már restaurált domborművet a múzeum kiállító termében helyezték el. A korabeli sajtó akkoriban mint a múzeum legértékesebb kiállítási tárgyát említi.

 

A dombormű itt állt egészen 1975-ig, amikor is a múzeum felújítása alatt eltávolították helyéről és újra néhány darabra szedték. Rendkívül rossz állapota miatt a továbbiakban már nem volt alkalmas kiállítási célokra és 2012-ig a múzeum raktáraiban hevert.


2012 és 2016 között került sor a mű átfogó restaurálására, amely három szakaszban zajlott. Az első szakasz finanszírozását a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap forrásai biztosították a határon túli projektek támogatása keretén belül 2012-ben, 650 ezer forinttal. A második szakaszra 2015-ben a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma jóvoltából kerülhetett sor, akik 14 744 euróval támogatták a munkálatokat, a harmadikra pedig a múzeum alapítója, a Besztercebányai Önkormányzati Kerület, 2500 eurónyi felajánlásával. A restaurátori munkálatok kivitelezője a Mgr. art. Siváň Štefan által vezetett RESTAURO ATELIER volt Szepesváralján.


Ma, több mint 40 év után, a mű újra ki van állítva. Történelmi és képzőművészeti értékével újra a múzeum legértékesebb tárgyai közé tartozik.

 

Elhangzott szlovák és magyar nyelven a dombormű restaurálást követő újraavatási ünnepségen 2016. november 30-án a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban.

 

Összeállította: Mgr. Angelika Kolár művészettörténész (Gömör-Kishonti Múzeum)

 

 

 

A dombormű újraavatása itt olvasható>>