Újabb fából faragott alkotással gyarapodott a csicsói szabadtéri magyar panteon.
Felavatták a Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Kultúrájáért és Hagyományaiért közhasznú társaság Széchenyi-szobrát szeptember huszonhetedikén délután.
Batta György tudósítása
A szobrász, a szlovén Srecko Ornik, aki a csicsói nyári fafaragó táboroknak köszönhetően kötődik a felvidéki magyarokhoz, családi okok miatt nem tudott megjelenni az ünnepségen, műve azonban tiszteletre méltó főhajtás marad nemzetünk „legnagyobb magyarjának" Isten áldotta alkotó munkája előtt. Csicsó, amelynek neve az 1965-ös dunai árvíz idején került a köztudatba, a rendszerváltás óta két szoborparkjával hallat magáról.
Az 1350 lelket számláló csallóközi településen – a fentebb említett közhasznú társaságnak köszönhetően – a magyar múlt jelenik meg. Atilla fejedelem, a hét vezér, a Magyarok Nagyasszonya és más jeleseink „megtestesülései" tovább éltetik nemzetünk szellemét, és hatást gyakorolnak a községbe látogató idegenekre is.
A Széchenyi-szobron Nagy Géza, a magyar kultúra lovagja, a civil szervezet kulcsembere végezte az utolsó simításokat, arra törekedve, hogy a legnagyobb magyar arca ne a komorságot, hanem a mosolyt, a jövőbe vetett hitet tükrözze.
Az avató ünnepség szép számú közönségét, köztük Duray Miklós jeles közéleti személyiséget, a szoboravatás szónokát, Földes Csaba helyi polgármestert és a környékről érkezett településvezetőket, valamint Lévai Attila lelkipásztort és a Csicsóról származó gróf Kálnoky Alajost Nagy Szerénke műsorvezető köszöntötte.
A folytatás a Felvidék.ma hírportálon olvasható>>
|