A Kisalföld 2013.06.24-ei számában Gosztonyi Miklós írt cikket, „Hungarikum lesz a legnagyobb magyar életműve?” címmel.
A tudósításban megszólal Wischer Istvánné nagycenki lakos, Szentkuti Károly, az Országos Széchenyi Kör alelnöke és Bugledich Attila, Nagycenk alpolgármestere.
Gondolom, hogy nem csak a megszólalók, hanem - igen sokan - mindazok, akiket képviselnek, pártolják Széchenyi szellemi hagyatékának hungarikum rangjára való emelését.
Véleményem szerint azonban ez a cél azért lesz nehezen elérhető, mert mi magyarok nem tudjuk, hogy miről is van szó. Ennek indoklására csak két okot hoznék fel, mindkét akadályt egyidejűleg kellene mérsékelni:
1. Hatalmas a szakadék a Széchenyi-hagyaték és az oktatott Széchenyi-ismeret mennyisége között. Magyarul: nagyon alacsony - még a diplomások körében is - a Széchenyi-ismeret.
2. Az életmű jelentős részészéhez nem lehet hozzáférni.
Esetleg megfordítva a logikát: A hungarikummá válás kiemelt figyelmet és védelmet jelenthet, amelynek hatására lassan elhárulhatnak az akadályok.
Mindezekből megfogalmazható a feladat is: a Széchenyi nevét viselő szervezetek tagjainak, illetve a Széchenyi-tisztelő személyeknek fokozott erővel kell ezen ügy érdekében tájékozódni és támogatókat szerezni.
Örömteli, hogy a Kisalföld megjelentette ezt az írást, mert fontos momentum a Győr-Moson-Sopron megyei polgárok tájékoztatása, ahol köztudomású, sok Széchenyi-tisztelő él.
Őszintén remélem, hogy e cél érdekében az összefogás meghozza a kívánt eredményt.
A Kisalföld cikke itt olvasható>>
Az aláíró ív innen letölthető>>
A felhívás itt olvasható>>
Buday Miklós
|