Koszorúzás Zircen

A fényképeket Boross László, a Zirci Országzászló Alapítvány tagja készítette.

És valóban nem lehet tömörebben megfogalmazni, a Széchenyi életművet, nem lehet kifejezni az életmű jelentőségét és azt a hatást, melyet kifejtett korában és a későbbiekben is, ha visszataláltunk hozzá.
Voltak időszakok, amikor neve feledésbe merült és olyan időszakok, amikor divat volt rá hivatkozni, amikor idézték illetékesek és illetéktelenek, akiknek nem lett volna szabad a szájukra venni a Széchenyi nevet, mert csak mint hangzatos, szépen szóló mondatot idéztek tőle, de nem értették, mert a mögöttes értelméig nem tudtak lehatolni, hiszen nem ismerték azt a közeget, amiből idéztek.

De sajnos mi is csak emlékeztünk, koszorúztunk és mentünk tovább, ahelyett, hogy olvastuk volna könyveit, elmélyedtünk volna az életműben.
Eligazítást találtunk volna magunk számára, irányt mutatott volna az élet minden területén, megtanított volna viselkedni, dolgokat helyére tenni, szellemet karban tartani, a kihívásokra átgondoltan reagálni, a Hazát értékelni, és az erkölcs szellemében élni a nemzeti életet.

Nyakunkon a XXI. század hatalmas pénzügyi válsága és a válság okozója széttárja kezeit, mintha semmi köze nem lenne a bekövetkezett eseményekhez, tragédiákhoz.
Széchenyi halála után csak irodalomtudósok, történészek foglalkoztak személyével. Politikusok inkább elkerülték és azóta is elkerülik, mert kínos a cselekedeteiknek az erkölccsel való szembeállítása, és a szembenézés.

Széchenyi minden művében figyelmeztet a pénzzel való bánásmód veszélyeire, ha nem hozzáértően kezelik a tranzakciót, és felhívja a figyelmet: törvényekkel szükséges szabályozni a rendszert, mert a magyar előtt ismeretlen veszélyek tömegét rejti, mely nemzedékeket dönthet végveszélybe.

Széchenyihez visszatérni csak művein keresztül, könyveit olvasva lehet. Nem elég mások munkáit olvasni a Hitelről, azon mindenkinek magának kell átrágnia magát. Belemélyedni, mint régész a földbe, a leleteket sorra véve, feldolgozni, értékelni és helyére tenni szellemileg-érzelmileg az olvasottakat.
Egy-egy témával, gondolattal mindenki máshol találja meg a kötődési pontokat, másképpen értelmezi és hasznosítja.

Ha vissza akarunk térni Széchenyihez, lépést kell váltanunk.

„Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, s nehogy hátrafelé nyomattassunk, lépjünk inkább előre!” olvasható a Hitel záró soraiban, majd így folytatja: „Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre.” Az előrelépéshez változás szükséges, mert a világ is megváltozott. Nem csak gazdasági de kultúrharcunkat is meg kell vívnunk.

A változás elkerülhetetlen, a változás szelleme bennünk van, csak az adott pillanatban kell tudnunk kihasználni a lehetőségeket és türelemmel viselni a nehézségeket.
De, hogy tisztán lássunk, tanulnunk szükséges. „A tudás megvilágosít” írja Pázmány, de általa látom az igazságot, mely által eloszlanak kételyeim, és szabaddá válok. Elmúlik a félelem, mert a homályba veszett jövőkép kezd kitisztulni és a tudás adta erővel a kilátástalannak tűnő életet nem a lemondással, hanem egy fensőbb erőben, a teremtőben való hittel és bizalommal fogom megélni.

2005. szeptember 24-én itt a szobornál megkérdeztem: illik-e ránk a nemzet fogalma? Tudunk-e összefogni?
Az 1940-es években született – minden magyar felelős minden magyarért - Szabó Dezsői gondolatból követendő felelősséget átérezzük-e?

És most, 2013-ban átérezzük?

A nemzetépítés – mert most arra van szükségünk – hosszú távú program. Gazdasági, szellemi, lelki építkezések hosszú útján kell végigmenni.
A globális világrend fogójába kerültünk, onnan nem valószínű, hogy szabadulhatunk, de a lehetőségét magunkban hordjuk, mert összefogással, erős hittel, önbizalommal, haza és nemzetszeretettel megőrizhetjük és átmenthetjük magunkat - amíg az új bábeltorony magába roskad – egy jobb világba.
„Nemzetiség és hazaszeretet azon titok, mely mindent egyesít.” Írja Széchenyi a Stádiumban.
Összefogás, közös gondolkozás mely leginkább hasznunkra válhat.

De szükséges tudnunk: erkölcsi megújulás, lemondás és önfeláldozás nélkül nincs feltámadás.

Zirc, 2013. április 8.