|
Liberalizmus egykor és ma
címmel folytatódik a Széchenyi Társaság "Eszmesúrlódások" kerekasztal beszélgetése. A liberalizmus kifejezés már önmagában szélsőséges érzelmeket vált ki. Egyesek szitokszónak tekintik, mások ezzel szemben a társadalmi gondolkodás és együttműködés megoldását látják ebben. A liberalizmus központi gondolata a szabadság. Hol kezdődik, s milyen kritériumok mellett beszélhetünk valóban szabadságról – személyes és társadalmi szabadságról? Ugyanakkor fölvetődik a kérdés: a liberalizmus gondolatának megjelenése óta eltelt mintegy kétszáz esztendőben mennyiben változott a fogalom jelentéstartalma? S a magyar tizenkilencedik századi históriából ismert szabadelvűség vajon pontosan fedi-e a klasszikus liberalizmusnak nevezett, elsősorban Nyugat-Európában elterjedt kifejezést? További elmélkedésre indíthat, ha a liberalizmus korábbi értelmezését összevetjük napjaink liberalizmusával. S vajon a politikai gyakorlatban egybefonható-e a liberális, a konzervatív és a nemzeti-keresztény irányzat, mint erre kísérlet történt az 1990 utáni politikai gyakorlatban? Aktiv részvételére számítva szeretettel várjuk Önt és barátait,ismerőseit.
dr.Rubovszky András fötitkár Vitaindító:Turgonyi Zoltán filozófus és Csorba László történész
Moderátor:
Elmer István, író-újságíró Helyszín: Loyola Café ( a jezsuiták Párbeszéd Háza, Budapest 8.ker. Horánszky u 20.) Időpont: 2017. április 25-én, kedden 17.00 - 19.00 óra
A vita rövid összefoglalása és értékelése: Liberalizmus egykor és ma Az Eszmesúrlódások második összejövetelén a liberalizmus fogalomkörét járták végig Turgonyi Zoltán filozófus és Csorba László történész segítségével a Széchenyi Társaság meghívására a Loyola Caféban megjelentek. A liberalizmus, az egyéni és közösségi szabadságvágy eszméje – ősforrását tekintve – már az ókorban is tetten érhető, az újkorban a reneszánsz idején, illetve a protestantizmus megjelenésével indult meg az a folyamat – párhuzamosan a tudományok fejlődésével –, amely később filozófiai, ideológiai, gazdasági, társadalmi, majd politikai színtéren is jelentkezett. Az emberi személyiség öntudatra ébredése a descartes-i gondolat jegyében számos pozitív vonást hordozott, rövidesen jelentkeztek azonban ennek az áramlatnak az árnyoldalai is, amikor a liberalizmus üdvtörténeti igénnyel lépett fel. Ez pedig nem jelentett mást, minthogy azt a korábbi erőteret, amelyben az ember Istennel való viszonyában fogalmazta meg és helyezte el önmagát, egy újabbal, az önmegváltás eszméjével váltotta fel, s cselekvéseit ennek rendelte alá. A szabadság valamiféle abszolutizálása (istenítése) mellett az önérdek, a haszonelvűség, az individualizmus (nem tévesztendő össze a perszonalizmussal) és a materializmus, illetve az ateizmus vált jellemzőjévé. A magyar történelemben szabadelvűség néven ismert a tizenkilencedik századi liberalizmus, amelynek azonban nem volt szerves folytatása a huszadik század elején polgári radikális körökben jelentkező liberalizmus, s a mai, liberálisnak nevezett, a természetjogi elveket megkérdőjelező, elsősorban politikai irányzat sem tekinthető annak, bár ilyen látszatot igyekszik kelteni. Elmer István író-újságíró, moderátor A vita játékszabályait lásd a "Lectori salutem" c. hír szövegében. Felhívjuk egyben a figyelmet arra, hogy e hiradás végén nyitott ablakban egyszerű regisztráció után előre fel lehet tenni kérdéseket illetve meg lehet fogalmazni véleményeket a megadott terjedelemben.
|