Széchenyi István szellemi hagyatéka olyan örökség, amely a nemzet életének sorsfordító pillanataiban a közösség számára mindig spirituális erőforrást jelentett, bizonyságául annak, hogy életműve hatott olyan mértékben a magyar közgondolkozásra, hogy a kiutat kereső szándék útmutatást meríthessen belőle.
Széchenyi személyes példája akkor hitelesíti reformkori programjának erkölcsi alapvetését, amikor Döblingben a válság vergődéseiből eljutva a cselekvés vállalásához, újra tollhoz nyúlva, nem önmaga igazolására törekszik, hanem a történelem igazságos ítéletét keresve kíméletlen önkritikával méri fel közéleti szereplését és életművét. Célja, hogy „mélyebb gondolkozásra” késztessen, mert a szétszortság, vakság és tehetetlenség állapotából ez vezet el ahhoz a belátáshoz, értelmezéshez és tudáshoz, amely a tökéletesség felé közelíti az embert. Az ajánlás teljes szövege itt olvasható>>
|