A magyar nemzetnek a reformkorban példára volt szüksége. Olyan példára, amely fellendíti Magyarországot, kiaknázza, kamatoztatja és hasznosítja a magyar emberekben meglévő tudást, illetve gazdaságilag erős országot teremt. Ez a példa volt gróf Széchenyi István. Meggyőződésem, hogy ez az a gondolkodási szerkezet, amelyben Széchenyi István életművét szemlélnünk kell. Ezekből az értékekből kellene ma is merítenünk, amikor arról beszélünk, hogy nem rombolásra, hanem építkezésre van szüksége a nemzetnek.
1925. december 20-án Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar emlékét törvénybe iktatták, ez volt az 1925. évi 45 tc., amely a következőképpen hangzik:
„1. §: Széchenyi István gróf közéleti munkásságával, melyet alkotásainak nagy sora hirdet, a nemzet háláját teljes mértékben kiérdemelte.
2. §: Nevének el nem múlható emlékezetét törvénybe iktatja.”
A Hungarikum törvény pedig kimondja, hogy „…a magyarság szellemi és anyagi alkotásait, ember alkotta és természet adta értékeit átfogó értéktárban kell összesíteni”. Tekintettel arra, hogy gróf Széchenyi István az egyetemes magyar történelem egyik legkiemelkedőbb nemzetépítő történelmi személyisége, teljesen indokolt szellemi hagyatékának felvétele a Magyar Értéktárba és hungarikummá nyilvánítása.
A Széchenyi István Polgári Társulás országos elnöksége nevében ajánlom, hogy gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka, az írott életműve méltó helyére, a Magyar Értéktárba kerüljön, illetve a Hungarikum Bizottság azt a hungarikumok sorába felvegye. Ezért a felvidéki magyarság nevében tisztelettel ajánlom Széchenyi István szellemi hagyatékát a Magyar Értéktárba.
Tarics Péter
alapító elnök
Széchenyi István Polgári Társulás (Felvidék) Az ajánlás teljes szövege itt olvasható>>
|