Kukorelli István professzor tanulmánya 2020 decemberében a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának tudományos kiadványaként jelent meg Győrben a Jog- és Politikatudományi folyóirat 2020. XII. évfolyamának különszámában.
Kukorelli István dolgozatában leszögezi, hogy Széchenyi nem volt revolucionista, és nem volt híve a kartális alkotmányoknak sem, az angol és a megújított magyar történeti alkotmányt tartotta jónak.
Nézetei összevethetőek a XVIII-XIX. században kialakult klasszikus alkotmányossági alapelvekkel, nevezetesen a népszuverenitás és a népképviselet gondolatával; a hatalommegosztás elvével; a törvények uralmával; a törvény előtti egyenlőséggel és az emberi jogok létével.
Széchenyi tisztában volt a hatalommegosztás elvével, olvasta az amerikai, a francia és az angol szerzőket. 1815. naplójában olvashatjuk a következőt: „Anglia alkotmánya olyan természetű, hogy a királynak csak jót mívelni van hatalma, rosszat egyáltalán nem tehet.” A király uralkodik, de nem kormányoz!
A törvények uralmának elvét már a rendi alkotmányról szóló művében is alkotmánybiztosítéknak tartotta. Az „alkotmányos út az, amelyen a leggyorsabban és legbiztosabban lehet célt érni” – írta a Kelet Népében. Mai szóhasználattal élve Széchenyi jogállamhívő volt.
Az alkotmányosság szempontjából igazán programadó művében, a Stádiumban külön fejezet elemzi a törvény előtti egyenlőséget (111-149. oldal). Köztudott, hogy a Stádium (eredeti nevén Reformáció) a cenzúra megkerülésével, engedély nélkül jelenhetett meg Lipcsében 1833 őszén.
Legnehezebb az emberi jogokkal kapcsolatos filozófia megfejtése. A márciusi forradalom nem emberi jogi deklarációval, hanem a Tizenkét Ponttal indult. A cenzúra eltörlésével – amit ő is sokszor kijátszott – és a sajtószabadsággal minden bizonnyal egyetértett. Vallotta, hogy a kultúrának és a civilizációnak első talpköve a szabadság. A vallásszabadságról azt gondolta, hogy kereszténynek születni tagadhatatlanul igen nagy szerencse és az egek különös szép ajándéka. Liberális volt a vallásváltoztatást illetően, azt nem tartotta véteknek. Széchenyi vallásosságáról, Istenhitéről szépen ír a Széchenyi hite című kötet. Az egyesülési jogról pedig cselekedetei a legjobb bizonyíték, egyesületek sokaságát indította útjára, amelyeket felsorolni is nehéz (Hídegyesület, Nemzeti Kaszinó, stb.).
Széchenyi alkotmányos államférfi volt, széles körű alkotmányos kultúrával. Az első nagyvállalkozó, a nagy civilizátor.
Még Döblingben is ő volt a magyar alkotmány élő lelkiismerete, a kiegyezés előkészítésének egyik főszereplője.
Széchenyi, mint intézmény, maga volt a magyar alkotmány egyik legfőbb alkotmánybiztosítéka.
A tanulmány itt olvasható
|