Ha Andrásra gondolok sok minden az eszembe jut: a szállodaigazgató, a csapat építő, a családszerető apa a férj, akinek szíve közepém felesége volt. Gondolhatok Rá, mint utazóra, aki a világ távoli pontjaira is eljutott, de hazája volt számára a legszebb, a legfontosabb.
Gondolhatok rá, mint a közéletben tevékenykedő ember, aki nem vitákat generálta, hanem meggyőződése és hite szerint állt ki az igazáért. Végül gondolok Rá, mint számos civil szervezet tagjára, vezetőjére, s ezek közül is kiemelkedik a Széchenyi Társaság élén eltöltött 31 év!
A megemlékezésben ebből a 30 év közös munkájából villantok meg néhány eseményt.
A két civil szervezet első közös munkája a Széchenyi Emlékév szervezése volt 1990-91-ben. Ennek keretében a több száz program közt volt a Széchenyi Kör Kortársunk Széchenyi Vetélkedője, amin 11. évfolyamra járó diákok vettek részt, a legnagyobb magyar születésének 200. évfordulója alkalmából. Az több száz diákot megmozgató vetélkedő közös erővel sok-sok ember munkájával sikerült megvalósítani. Anyagi és erkölcsi támogatása mellet, sok hasznos tanáccsal is ellátott, az akkor a bontakozó rendszerváltás időszakában. Ilyen versenyeket szerveztünk 2010-ben, és 2016. A versenyzők ajándékozásában, a zsűri munkájában mindig segített.
A két Széchenyi névét viselő civil szervezet kezdettől jó kapcsolatot épített ki több programot együtt működve hozott létre,. Csak néhányat említvekoszorúzások Budapesten, Bécsben a szülőháznál minden évben. Pozsonyban a Széchenyi-emléktábla elhelyezése 2018-ban, Széchenyi Emlékév szervezése 2010 és 2016-ban, amelynek igen gazdag és színes programjaira is jó visszagondolni – vetélkedő általános iskolásoknak és gimnazistáknak, előadások sorozata.. A szervezet tagjai gyakran látogatták egymás programjait, hallgattak előadásokat, vagy vettek rész közös rendezvényeken, mint a Híd napja, vagy Hungarikum napja, ahol közösen mutattuk be kiadványainkat, s fogadtuk az érdeklődőket.
A közös rendezvények mellett tagjaink szívesen szórakoztak a híres Széchenyi-bálon.
Nagy kitüntetésnek tartjuk, hogy a Széchenyi Társaság Díját a kör tagjai közül hárman is megkapták. Személy szerint köszönöm a támogatását és szeretetét.
2016-ban megjelent önéletrajzi könyvéből idézek két gondolatot:
„Boldog és megelégedett emberként emlékezem az életemre. Mindent megkaptam: dicsőséget, hírnevet, megaláztatást, szegénységet, nélkülözést, jómódot, sok izgalmat és nemtelen támadásokat. Boldog családi életet, a gyermeknevelés örömét, megértő, segítő társat.”
A könyvet unokáinak ajánlotta ezekkel a sorokkal:
„Az ember sokkal többet ér, mint a történelem, amelyet megél. Törekedni kell arra, hogy ez így legyen, és ne csak elméletben, hanem saját magad megvalósításában is. Ehhez kellenek sarok-pontok, olyan rendíthetetlen oszlopok, amelyeket sem érdek, sem politika, sem vágyálmok nem dönthetnek le. Kell egy szűrő, melyen minden döntésedet átereszted. Nálam ez a két igazodási pont: katolikus hitem és magyarságom.”
Köszönöm az üzenetet, remélem sokakhoz eljut és megfogadják, s ezzel emlékezünk Rád legjobban!
Fogadjon be Isten az Ő országába!
Péchy Mária
|