Dr. Nagy Andor, Magyarország ausztriai kijelölt nagykövete
hívta az érdeklődőket 2018. szeptember 21-én, pénteken, 11:00 órára a Wilczek-palotához, Széchenyi szülőházához (1010 Wien, Herrengasse 5.) gróf Széchenyi István születésének 227. évfordulója alkalmából tartott koszorúzási ünnepségre.
Program:
11:00 Az ünnepséget a Himnusz éa a Szózat keretezte. Ünnepi megemlékezést Takács Imre, Buday Miklós és dr. Nagy Andor tartotta. A koszorúra számtalan szervezet kötötte fel szalagját.
Buday Miklós a következőket mondta:
Tisztelt Nagykövet Úr, Kedves Széchenyi-tisztelő Barátaim, Tisztelt Jelenlévők!
Köszöntőm kapcsán kiragadok pár tételt gróf Széchenyi István gondolataiból, amelyek nem csak a XIX. században élt emberhez, hanem a ma emberéhez is szól.
Széchenyi gondolatait felidézni és elmélkedni róluk szellemi élvezet. Valóban például a Hitel ma is aktuális és fontos mű, de Széchenyi legbonyolultabb nyelvezetű könyve. Hogy segítsünk azoknak, akik közeledni akarnak a Széchenyi-gondolataihoz: mai magyar nyelvre átírtuk a Hitelt, úgy hogy a tartalma kicsit sem változott, de gördülékenyen olvashatóvá és könnyen befogadhatóvá vált a tartalma.
A nemes gróf a rejtvények és szójátékok megfejtésnél sokkal izgalmasabbnak és mulatságosabbnak tartotta a dolgok gyökereit kinyomozni és megvilágítani. Érdemes különbséget tenni a szerint, hogy ki milyen válaszokat ad akkor, amikor a reményeit, a terveit megcsalja a valóság, hiszen ez alapvető személyiségjegy.
Történt, hogy Széchenyi 10 000 forint kölcsönt kért a bécsi bankárjától, de a kölcsön folyósítását a bank megtagadta. Bosszúság mellett kereste a választ arra, hogy miért nem kapott hitelt. Kereste például a válaszokat olyan kérdésekre, hogy
-a magyar birtokos miért szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene, vagy
-a földbirtokos miért él rosszabbul, mint ahogy körülményei engednék, vagy
-a magyar gazda miért nem fejlesztheti gazdaságát a legmagasabb virágzásra?
Ismerte a korszak viszonyait, és tudta, hogy a magyar törvények (elsősorban az ősiség törvénye) miatt a tőkepénzesnek nem lehet a kölcsön fedezetéül elperelni a földbirtokot. Hiszen a birtok a Szent Korona tulajdona volt, és a föld – használatra – a földbirtokoshoz volt kötve Ezért is alakultak ki, hogy gyakran a tőkepénzesek elutasították a hitelkérelmet. Az uzsorások kockáztattak és 20, 50, sőt 100%-os kamatra adtak kölcsönt. Ez esetben sokszor még a kamatot sem kapták meg nemhogy a tőkét. Hosszan elnyúló perek folytak a földbirtokosok és a tőkepénzesek között.
Széchenyi így jellemzi ezt a helyzetet: „Mert ha valaki pénzét 20, 50, 100 százalékos kamatra, vagy még annál is nagyobb uzsoráért adja kölcsön, annak bizonyára az ördöggel is van dolga. Aki pedig 20, 50, 100 vagy 100 százalékosnál nagyobb kamatnál többet ír alá, azt jóhiszeműen sohasem cselekszi, hanem csalni akar.”
Széchenyi az ok-okozati összefüggések nyomozása kapcsán az elavult törvények mellett élesen bírálja birtokos társait, hogy más pénzén tartják fenn a birtokukat, s egyre jobban gúzsba verik magukat. Tőkepénzes és a földbirtokos áll egymással szemben és ebben a kapcsolatban mind a kettő vesztes.
Tudta, hogy a kritikáit nyersen nem lehet tálalni. Ezért több bevezetést illesztett az írása elé. Ezek tekintélyes terjedelmi és tartalmi részét képezik a Hitelnek melyekben bölcsességeket, erkölcsi alapokat taglalt, melyekkel megalapozta későbbi kritikai megállapításait, gondolatait. Például így ír:
„Csak az az igazán bölcs hazafi, aki lehetőt kíván […] megkeresi a hibákat, azoknak gyökereit nyomozza, kifejti, s rajtuk segít, ha lehet; ha nem lehet,nemesen tűri – gyáva panasz szájából nem hallatszik. A hibákat pedig inkább magában keresi, mint másokban, mert magával parancsolhat, másokkal nem.“
Az ok-kutatás kapcsán igen fontos dologra mutat rá: „a vizsgálatok folyamatában, egyre mélyebben és mélyebben közelít a vizsgáló az alaphoz, melyen az egész épület nyugszik – ahogyan az a mag, mely oly nagy fa növését okozta, midőn az akadályokat elhárítja, a ködöt eloszlatja – úgy fogja a vizsgáló tapasztalni: hogy többnyire a nagy következményeknek legeslegelső oka csekélységnek látszó dolog.” Ezzel azt állítja, hogy a legkisebb kérdésekben is jól kell döntenünk, hogy boldog emberként élhessünk.
(Nem véletlen, hogy „A boldogság alapjai” volt a Hitel munkacíme.)
Széchenyi nagy hangsúly helyez az önismeretre is:
„Az önismeret külön véve, minden egyéb körülállások ismerete nélkül, csak csorba hasznot hajtana. De a bölcsesség azt kívánja, hogy mindenki
magát – azaz testi-lelki tulajdonságait,
körülményeit, úm. nemzetiségét, vagyonát, hazáját, hazafiait;
kapcsolatait, azaz szüleit, rokonait, gyermekeit;
választottját, úm. szerelmét, barátját, ismerőseit oly tökéletesen ismerje, amint azt szellemi ereje csak engedi.
A bölcsesség azt kívánja, hogy ezek kitanulása és kiismerése élete fő feladata s fő tudománya legyen; és végre minden helyzetében önmagát s kapcsolatait átlátván és tökéletesen kiismervén, ha szabad úgy mondanom, saját esze szerint cselekedjen.”
Széchenyi, amikor hitelkérelmét a bank megtagadta, akkor felháborodásának következményeként megírta a korszakot reformáló művét, a Hitelt. Hát ilyen habitusu volt gróf Széchenyi István aki, amikor reményeit a valóság megcsalta – ami mindannyiunkkal gyakran megtörténik –, akkor képes volt új minőséget teremteni.
„Csak magunkban a hiba, de egyszersmind magunkban is a feltámadási erő!” Köszönöm a figyelmüket.
|