|
A Széchenyi Kör szegedi tagcsoportja Mezőhegyesen tartotta félévzáró rendezvényét.
A település nevét először a 15. században írták le Mezew Heges formában a Hunyadiaknak szóló adománylevélben. A törökök kétszer is lakatlanná tették a környéket. A legeltetésre kiválóan alkalmas területen Mária Terézia idejében kezdtek lótenyésztéssel foglalkozni. A Ménestelepet II. József uralkodásának idején, 1784-ben alapították, elsődlegesen katonalovak tenyésztése volt a cél. Széchenyi 1823-ban járt először Mezőhegyesen, és naplójában elégedetlenül írt az ott folyó szakszerűtlen lótenyésztésről. „Az angol ló a legalkalmasabb a mi lófajtáink nemesítésére a bábolnai és a mezőhegyesi telepvények tekintetében” –írta a Néhány szó a lóverseny körül című munkájában.
Egy különleges szobor őrzi a szinte napra 5 évvel ezelőtti tragikus jégeső és vihar emlékét, amikor város 400 ingatlana sérült meg, a termés 100 %-a elpusztult, a lóversenyre készülők közül sok ember súlyosan sérült, 2 ló elpusztult, sokat kórházba kellett vinni, közel 100 ló megriadva vágtatott a településen. Széchenyi naplójában olvashatjuk hogy őt is itt érte egy nagy vihar. „Villám, jég, zivataros eső az arcomba. Egy kicsit féltem.” – írja. Nem csoda, hiszen a villám négy embert és egy lovat agyonsújtott.
A meteorológiai előjelzés erre a napra is vihart, jégesőt ígért, de szerencsére ezúttal a jóslat Mezőhegyesre nem volt érvényes. Ragyogó napsütésben, évszázados fák árnyékában tekintettük meg a város nevezetességeit és a Ménesbirtokot.
Papp Éva
|