Vincze Béláné Márti emlékezete

Megrendülten vettük a hírt, hogy kedves tagtársunk Vincze Béláné Márta 2013. november 11-én a déli harangszókor elhagyta e földi világot. Lelke a harangok hangjával az Égbe szállt.

Tudtuk, hogy 2 éve gyógyíthatatlan beteg, de reménykedtünk a Sors kegyelmében és bíztunk az orvosi tudomány fejlődésében, de vesztettünk. Márti egy utazása során fertőződött meg a TBC egyik válfajával, melyet az itteni orvosok későn ismertek fel, mely addigra belső szerveit megtámadta. Két évig küzdött mindenféle gyógyszerekkel, kemoterápiákkal eredménytelenül. Túl korán jött érte a Halál!

Alig 1-2 éve volt „fiatal nyugdíjas”, már is szembesült a tragikus betegséggel. Szelíd nyugalommal, méltósággal viselte sorsát. Nem zúgolódott, nem háborgott. Szép arca mosolygós volt, finom vonásai semmit sem változtak. Gyönyörű, hosszú, fekete haja kihullott a gyógyszerektől, a kemoterápiáktól, de újra kinőtt, az is jól állt neki.

Közel 25 éve lelkes tagja a Széchenyi Körnek. Szeretett odatartozni, sok barátra tett szert és mi is szerettük. Minden programunkon, megmozdulásunkon részt vett: ünnepségek, koszorúzások, előadások, havonkénti összejövetelek, népfőiskola - akadémia, Széchenyi Bál, országos találkozók, közgyűlések, kirándulások kül- és belföldön. Megszámlálhatatlan közös élmény – most már közös emlék – fűződik hozzá: ilyen pl. az Isonzó-Piave emlék utak, legalább 15 erdélyi utazás, hegymászás Torockón a Székelykőnél, iskolalátogatások Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson, Békás-szoros és Gyilkos-tó, ahova az iskola tanulói is elkísértek bennünket. Jártunk együtt a Felvidéken: Árvától Pozsonyig, Dévényig, felejthetetlen kastélyok, várak, csodás panorámák vártak ránk. Séta Isztanbulban, ahol még a törökök is azt mondták, ilyen szép nőt nem szabad hárembe zárni, hadd gyönyörködjön benne mindenki.

Így is volt, sokat utazott, de soha semmilyen afférja nem volt sehol. Mindenütt szerették. Soha nem zúgolódott, egy zokszava sem volt. Szelíd modorával, kedves humorával mindig példát mutatott. E szelídsége csak akkor változott „anyatigrissé”, ha gyermekéről volt szó. Egyedül nevelte leányát Andit, házassága is a gyermek miatt futott zsákutcába. Mindenek mércéje – barátság, szerelem, párkapcsolat – a gyermeke volt. Élete utolsó percéig óvta-védte, gondoskodott róla előre is, messze a jövőbe. Erős, határozott, szorgalmas gyermeket nevelt. Példamutató anya volt.

Mint pénzügyi szakember, felelősségteljes állásokat töltött be. Sokat és precízen dolgozott. Soha nem dicsekedett, mindig szerény volt. Kikapcsolódást a színház, a klasszikus zene, opera és a Széchenyi Kör hozott számára. Nekünk, Széchenyi Körösöknek pedig az Ő kedves, finom személyisége, jó humora és a történelem iránti érdeklődése jelentett sokat. Mindnyájan szerettük.

Vesztesek lettünk, de köszönjük a Sorsnak, hogy ismerhettük, hogy jó barátként, tagtársunkként közöttünk élt.

Emléke velünk marad.

Budapest, 2013. november 12.

Kazy Zsámbok Gizella