Egervölgyi Dezsőtől kaptam az általa készített emléklapot.
A dombormű Széchenyi Kinga alkotása.
(A képre kattintva nagyíthatjuk a képet) December 13-án a 200. éve elhunyt gróf Széchényi Ferencre emlékezünk.
A járvány felborította sok ember együttműködési lehetőségeit. Nem járhatunk – saját és mások érdekében – sport, zenei, színházi, egyházi rendezvényekre és kiállításokra sem, illetve járhatunk, de korlátozottan.
Nincs egymás felé örömmel nyújtott kézfogás, ölelkezés a találkozás örömére, mely eddig a társas élet egyik formája volt. A közösen megélt műélvezetet fokozta a baráti együttlét.
Ez megszűnt. Maradt a képernyőn való vizuális találkozás.
Bár fizikailag gátolva vagyunk, mégse hagyjunk ki olyan szellemi találkozásokat, amiket ha tiszta lélekkel akarunk létrehozni, olyan érzésünk támadhat, hogy ott vagyunk a számunkra „szent” helyen: jelesül a Magyar Nemzeti Múzeum vagy az Országos Széchényi Könyvtár előcsarnokában Széchenyi Ferenc relikviáit, érmeit, személyes tárgyait nézegetve.
Nem számít a távolság, csak őszintén érezzük át, tegyünk magunkévá a „hely szellemét” és úgy emlékezzünk az alapítóra. (De igazán úgy kerülhetünk közel Széchényi Ferenc szelleméhez, lelkivilágához, ha elolvassuk István fiához írt búcsúlevelét, amikor 1817 tavaszán hosszabb külföldi útra indult az ifjú gróf.)
Nincs tárló, eredeti kézirat, tárgyi emlék, csak az emléklap, mellyel tisztelgünk a gróf alapítói tevékenysége és személye előtt, mely igazi érzelemből fakadt.
Egervölgyi Dezső
Fotó: Szedlmajer Alex
|