Egy Széchenyiről szóló dolgozathoz kerestem szakirodalmat a könyvespolcon. Közben a Kisgrafika 2002/4.sz. 6. oldalán felfigyeltem Szepesváriné Rácz Mária cikkére, amelyben emlékezett a magyar színházművészet kiemelkedő alakjára, Varga Mátyásra a díszlettervezőre, a grafikusra, a keramikus művészre.
Első – nem személyes – találkozásom akkor történt Varga Mátyással, amikor a Vasárnapi Hírek 1987. március 15-i számában felfedeztem egy kályhacsempét Széchenyi és Kossuth arcképével. Akkor már gyűjtöttem a Széchenyiről készült mindenféle ábrázolást, és így került ez a cikk a „Széchenyi plasztikák” c. gyűjtőbe. A cikk szerint már folytak a Varga Mátyás emlékház kivitelezési munkálatai Szegeden.
2011-ben a jószerencse mellém szegődött. A Vaterán eladásra kínáltak egy Varga Mátyás kályhacsempét Széchenyi arcképével. Sikerült megvásárolnom, azóta az egyik féltve őrzött darabja gyűjteményemnek. Ez a második – szintén nem személyes, csak lelki találkozás már örök. A „csempe” jó helyre került, megbecsülésnek örvend a Széchenyi gyűjteménybe. Öröm olvasni a cikket, hogy Rácz Mária milyen szeretettel ír a művészről, az emberről, és arról, hogy milyen áldozatos munkát végzett a magyar, az egyetemes kultúra magas szintű művelése érdekében.
Az acélkék zománc négyzet közepén a szélekig körbefutó kitüremkedés, melynek mélyített középső részében barna színű, enyhén balra néző Széchenyi arckép látható. Alul a kitüremkedett peremen olvasható: GR SZÉCHENYI ISTVÁN. A csempe mérete 220x220x58 mm.
Itt emlékszem a másik művészre, a kortársra, a barátra Fery Antalra, a grafikusra, a fametszőre az ex libris készítő művészre. Nyolc Széchenyit ábrázoló metszete van gyűjteményembe. Mind a nyolc arc valahol más, de mind a nyolc Széchenyi.
Örömmel nézegetem az íráshoz mellékelt csoportképet,- és noha eltelt 15 év- kívánok a Kisgrafika Barátok Köre minden tagjának, művészeinek termékeny éveket, jó gyűjtést és egészséget.
Zirc, 2017. február 17.
Egervölgyi Dezső
Fotó: dr. Kőváry György
|