|
Hetek, vagy talán annál is régebb óta készültem arra az estre, amelyen sor kerül a Széchenyi Szabad Akadémia első ülésére. Mint gyűjtő, vágytam arra, hogy szellemi tudásom házába több kincset építsek be. Úgy gondoltam, hogy a múlt megismerése minden részletében fontos, ezért várakozásokkal tele léptem be a rendezvény helyére: a Magyar Nemzeti Múzeumba.
A múzeumi lépcsőkön felsétálva jutottam be ebbe a szép épületbe. Kellő eligazítást követően megtaláltam a Széchenyi termet, az előadás helyszínét. Azonnal feltűnt az egyszerűség és a választékosság gyönyörű ötvöződése, valamint a terem végén kifüggesztett hatalmas Széchenyi Ferenc festmény. Az összejövetel kezdete öt órára volt kiírva, de addig még rendelkeztem majdnem harminc perccel. Hamarosan történelmi találkozásban lehetett részem: Széchenyi Márkkal és Széchenyi Tímeával foghattam kezet.
A hivatalos megnyitó alatt több neves személyiség beszélt, köztük egy helyettes államtitkár, a főpolgármester helyettes úr a városfejlesztéstől, valamint Széchenyi Tímea. Elmondta, hogy hivatalos intézmények mennyire támogatták ezt a rendezvényt.
Utána Csorba László úr, az ELTE BTK tanára, a Magyar Nemzeti Múzeuem igazgatója emelkedett szólásra. Széchenyi Istvánról beszélt. Elmondta, hogy miként jött rá saját tudatlanságára nemes elődünk, hogyan kezdett el javítani ezen, hogyan ötvözte racionalizmussal az idealista célokat.
Példaként felhozta, hogy Széchenyi István milyen leleményesen tudott pénzt gyűjteni: Mikor megtudta, hogy egy projektre kevés támogató várható, megbízta egy emberét, hogy a bajokról sokat beszéljen amit el kell hárítani, ennek a beszédnek közepén pedig Ő feláll, felajánlja hogy anyagilag segít, lelkesedését pedig osztani fogja a közönség. Pontosan így is történt!
Az előadás további részében Pap Ildikó antropológus hölgy, tartott beszédet, kielemezve a múmiakutatás rejtelmeit. Ennek kapcsán érdeklődésem leginkább a Gróf Széchényi Pál érsek teteméről szóló beszámoló kötötte le. A nagycenki kripta részben azért lett felújítva, mert félő volt, hogy a test állaga romlik a sok nedvesség miatt. A múmia vizsgálatára egy napot engedélyeztek, az elszállítása pedig külön gondosságot igényelt. Miközben peregtek a képek, és befogadtam az információkat, egyre inkább igaznak éreztem azt, hogy a múltunkat mennyire fontos tisztelni.
Előadás után, mikor felhangzottak a tapsok, az én tapsom nem csupán egy személynek szólt, hanem a múltnak, jelennek és jövőnek is.
Zilahi Zoltán
|