Gróf Széchenyi István nemzetünkben, magyarságunkban és lelkünkben is mély nyomott hagyott. A reform gondolatokat ő fogalmazta meg. Fontos azonban, hogy megismerkedjünk néhány olyan dologgal, melyek, magánemberként mutatják be őt, aki -Kossuth szavait idézve: "rátette kezeit a nemzet ütőerére, s megérté annak lüktetését."
Szabadidőmben előfordul, hogy a világhálón keresek kikapcsolódási lehetőséget. Az egyik ilyen alkalommal úgy gondoltam, felfedezésbe kezdek Széchenyi Istvánnal kapcsolatosan. Nem akartam Őt csak és kizárólag nemzetépítőnek, legnagyobb magyarnak, a nemzet első napszámosának látni. Arra vágytam, hogy beletekinthessek a hétköznapjaiba. Minél több hiteles információ birtokába jutottam (a Napló nagy segítség ilyenkor), annál kialakultabb képem lett a grófról, mint magánemberről. Noha általában kevés ideje maradt, főleg ahogy dolgai sokasodtak, de mégis akadtak olyan tevékenységei, kedvtelései, amire ma azt mondanánk: hobby, de valójában nagy súlyt helyezett arra, hogy szellemi és fizikai kihívásoknak egyaránt megfeleljen.
A legelső érdekesség talán az étkezéssel függ össze. Az arisztokraták például a vadászatokat remek lakomákkal kötötték össze: sör, bor, pezsgő, vad, hal és desszertek. Utóbbiak közül Széchenyi István különösen kedvelte a fagylaltot, vagy régi nevén „fagyost” „jeges nyalatot”.
A sport területén kortársainál jóval többet teljesített, hiszen úszott, gyalogolt, evezett, vadászott, lovagolt, vívott. Legkedvesebb lovát Pokolnak hívták, teteme a cenki birtokon lett elföldelve. Meg kell említenünk egy sportot, ezt akkoriban csak „labdázásnak” nevezték, de voltaképp a mai tenisz ősének tekinthető. Tudjuk, hogy Crescence-el is sokszor játszott. A sakkjátszmájáról először 1819. 07. 31-én tesz említést a naplójában, de Döblingben sokat sakkozott, és rendszeresen olvasott róla. Mikor a bécsi rendőrség lefoglalta könyveit, ezek között számos mű foglalkozott a sakk témájával. Sokat utazott.
Főleg katonáskodása idején, szabadságai alatt bejárta Európát, járt Törökországban. A cenki kastélyt körülvevő park is gondosan karban volt tartva, sőt, a gróf, ha tehette, kertészkedett. A Szépítési Bizottmányban vállalt szerepe is jól mutatja: érdekelte a szép lakókörnyezet, ezzel együtt a növényápolási kérdések.
Ha a Kaszinó jut eszünkbe, nem lepődünk meg azon, hogy kártyázott. Leginkább whistet (a bridzs korábbi változatát), több-kevesebb szerencsével.
Szenvedélyesen szeretett olvasni, leginkább Russo, Madame Steel, Berzsenyi Dániel, Byron, Voiltare műveit kedvelte. Érdekes könyvtárának leltára. Kulturális érdeklődése nem csak a könyveket érintette: Színházba és operába járt, többször kritizálva a silány előadásmódot. Műveiben hivatkozik a drámai szereplőkre.
Ünnepélyeken gyakorta és szívesen táncolt. Zene szeretete megmutatkozott abban is, hogy Döblingben „csákányon” (egy régi magyar fuvola fajtán) játszott. Legkedvesebb dallama a vidám „Csípd meg, bogár!” volt, de Falk Miska leírja könyvében, hogy 1860. április hetedikén ősi, szomorú magyar dalokat csalt ki hangszeréből.
Úgy gondolom, a felsoroltak nem merítik ki teljes mértékben a passzióit. Éles elméje sokszor még eközben sem nyugodott meg. Amikor első ízben járt törökfürdőben, ezt írta Naplójába: „.... szilárdan eltökéltem, hogy egy ilyen fürdőt Pesten és Cenken is létrehozok.” Tevékenységei nagyban hozzásegítették ahhoz, hogy energiáit fenntartsa, valamint bemutassa: Lehet találni a szabadidőben olyan elfoglaltságot, mely mind a testnek, mind a léleknek hasznos.
Zilahi Zoltán
|