2014-02-15 10:19Selyemrül |
 Talán meg sem kell azon lepődnünk, hogy a selyemről szóló értekezés reformtörekvés. Habár a téma Magyarországon korábban sem volt ismeretlen, mégis Széchenyi István keze nyomát viseli ez a gyakorlati példákat is tartalmazó munka. A gróf legkevésbé terjedelmes könyve modernebb kiadásokban sem éri el a száz oldalt, minőségében viszont a tőle megszokott igényességgel és precizitással találkozunk.
A Selyemrül-t viszonylag egyszerű volt beszerezni: Ismét újabb összeggel gazdagíthattam egy antikvárium számláját, de mi az ahhoz képest, amit én nyertem? Számomra sosem az ár vagy a terjedelem, hanem a tartalom nyomott igazán sokat a latban.
A művet megnézve belelapozás előtt tudtam, hogy e vékony könyvecske sok izgalmat rejt. Széchenyi István életében a hazaszeretet ugyanis sosem csak kötelességet jelentett, melyet kényszerítő hatás táplált. A Selyemrül-el való legelső találkozásomkor bevallom nem értettem, hogy Magyarországnak mely szerep juthat ebben a tevékenységben, de a könyv előszavát olvasva rögtön világossá vált, hiszen Széchenyi István kifejti, hogy hazánkban nem hogy ismeretlen lett volna a selyemhernyó-tenyésztés, hanem egyenesen vezető szereppel bírtunk benne. Maga a gróf utazásai által valamint több ezzel a témával kiemelten foglalkozó írás áttanulmányozása után kezdett neki ennek a jobbára elfeledett tárgynak a tökéletesítéséhez. Aprólékosságában gondossága mutatkozik meg, hiszen a legalapvetőbb kérdéseket éppen úgy érinti, mint a selyem éves hozamainak lehetséges kalkulációit.
1826-tól saját birtokán telepített szederfa ültetvényeket, így a konzekvenciákat levonva mutathatott példát. Kiderül, hogy melyek a telepítés fő kívánalmai, a szederfák gondozásának kérdése, az esetleg előforduló betegségek elleni védekezés, a selyem összegyűjtése, a vele való eljárási mód, a selyem szállítása, és az ebből származó jövedelem. Összefogásra buzdít, hiszen meg kell látnunk az anyagi haszon felett álló célt: Magyarország gazdaságának erősödését.
Zilahi Zoltán |