Amikor Széchenyi István ezen írásához érkeztem, ismét gondjaim keletkeztek a beszerzés tekintetében. Kapkodni nem akartam, a mű megvétele jóval régebbi problémám volt, de eddigi kutatásom sajnos nem vezetett eredményre. Szert tettem az összefoglaló írásokat tartalmazó CD-re, azonban jobban örültem volna neki, ha könyv formájában jutok hozzá a Budapesti por és sárhoz.
Nagy nehezen végre felleltem egy példányt, de közel százezer forintos ára miatt le kellett róla mondanom. A reményvesztettség tudatával léptem a világhálóra, hogy megismételjem keresésem. Az egyik portálon a mű címének beírását követően kiadott egy reprint találatot, helyeként pedig egy hirdetésekkel foglalkozó honlapot jelölt meg. Cinikusan gondoltam arra, hogy valószínűleg régi és már lejárt tartalom. De nem: A hirdetés feladója pár nappal ezelőtt tette közzé felhívását, amire azonnal reagáltam, de a könyvhöz csak egy héttel később jutottam hozzá. Az átvétel helye ezúttal is a Keleti Pályaudvar volt.
Alig bírtam elhinni, hogy megvan a mű.
Sok Széchenyi István által írt könyv szerezhető be egyszerűen, de a Budapesti por és sár nem egyedüliként tartozott a ritka művek kategóriájába, ahogy ezt majd a megfelelő időben be fogom mutatni.
Kezdetben azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg e művel kellene e folytatni az Széchenyi életmű irodalmát, mert láttam: Két bevezetés íródott: 1834-ben és 1858-ban. De mivel az eredeti dátum a korábbi, így ezt követtem. Az első szakaszban a gróf indokolja, hogy miért ilyen címet adott munkájának. ( Ennek kapcsán jegyezem meg, hogy naplóbejegyzéseinek egyike tanúsítja egy honfitársa hozzáállását: Eszerint Széchenyi István éppen a témát érintve beszélt valamiről, mikor az egyik politikus azt mondta: Gyalázza a hazát, mert azt mondja hogy csupa por minden ).
De mi köze lehet a nemzet építésének a természeti állapotokhoz?
Minden tekintetben sok, mivel a gróf álláspontja szerint milyen az az ország, ahol még a lakásra és az általános köztisztaságra sem fordítanak gondot, azaz hogy lehetnénk igazán naggyá, ha e dolgok nincsenek rendben, mikor éppen alapvetőségük miatt fontosak. Közzé teszi a szerinte mások által levonható konzekvenciákat is:
"[I.] Nem nagy előmeneteli vágyat mutat azon vigasztalás, melyet érzeni szoktak sokan, ha magok mögött még hátrább is látnak mást, hanem a lelkesebb emberek s nemzetek ismertetőjele a legelsők közé törekedés.
[II.] Nekünk, magyaroknak nem illik abban büszkélkednünk, ha fentebb állunk egy kissé, mint némely más keverék nép, hanem bizony ideje volna valahára már előbbkelő nemzetekkel lépnünk versenygyepre.
[III.] Valamint a legkisebb helység dicséretesen cselekszik, ha körét tisztán tartja, s azt javítni s némi kellemekkel ékesítni törekszik, úgy Buda-Pest lakosi nemcsak e közönséges törvénynél, de a józanság-, sőt a legszentebb hazafiságnál fogva is kötelesek mindent elkövetni, mit ember csak tehet, hogy a két testvérváros honunk lakosit kellemei által is saját közepébe varázsolja, mivel csak ereink egyesülése által lehet idővel hazánkbul valami, ha lesz."
A második bevezetés jóval terjedelmesebb.
Tapasztalatait, voltaképpen saját lelki útját láthatjuk itt, amely megérlelte benne elhatározását az írásra, ami által ihletet nyert. Arra a meggyőződésre jutott, hogy az otthont lehet és kell javítani, hisz még az állatok is tisztítják, építgetik lakóhelyüket.
Szól a költészetről is, vagyis hogy most nem kellenek a magasztos szavak, mert azok szépek ugyan, de nem tükrözik a valóságot sok esetben, éppen emiatt okosságra kell építeni és józansággal, ésszerűen alkotni. Sorba veszi a különféle lakóhelyek előnyeit de szembe állítja vele azokat a hátrányokat, melyeket lehetetlen szerkezetük miatt kikerülni, majd alapos taglalat következik, hiszen ír még a mellékhelyiségek hollétéről is: Ha a mellékhelyiség rosszul lett valamely házba építve, akkor ennek nem kívánatos jellegzetességeit mind a lakók, mind az érkező vendégek érezni fogják. Beszél a lépcsőzetekről, valamint ami még inkább érdekes, arról, hogy hidegben milyen tüzelővel érdemesebb fűteni, szénnel vagy fával, illetve hogy a célra kandallót vagy kályhát jobb e használni. Mintegy összefoglalóként párbeszédet jegyez le, ahol több ember diskurál az említettekről, főként pedig az elhelyezés és az építés mikéntjeiről. A párbeszéd igyekszik közérthetőbbé, hétköznapibbá tenni az eszmefuttatásokat, és ezeket gyakorlati értelemben tárgyalni.
Megdöbbentő volt látni, hogy a mű gondossága mindenre kiterjedt.
Nem vastag könyv, de jó példája a lényeges kérdések tömör összefoglalásának: Nincs benne felesleges sor!
|