Búcsú Széchényi Ilonától

(1923. július 19. ‒ 2020. szeptember 1.)

Szeptember 1-én Buenos Airesben, Argentinában Széchényi Ilona, kedves rokonunk visszaadta lelkét Teremtőjének.
A ma itthon élő családtagok és tisztelői nevében szeretném kifejezni mély együttérzésünket, részvétünket Ilona közvetlen családtagjainak.

Széchényi Ilona Somogyvárról származott, édesapja Imre volt, aki röviddel Ilona születése előtt meghalt. Nagyapja szintén Imre, akit neves mezőgazdászként tartanak számon.

Hálát kell adnunk Ilona hosszú és áldásos életéért, amelynek, korai hősies megnyilvánulása a II. világháború alatt világosan mutatja egyéniségét, mindannyiunk számára példát adott. Pár mondattal életének csak ezt az időszakát mutatom be, mert ebből megismerhető Ilona erős jelleme, kitartása, jósága, ahogy megélte történelmünk rettenetes kataklizmáját.

A II. világháború egyik legszörnyűbb, leghosszabb városostroma Budapesten zajlott. Ilona 21 évesen a Szikla Kórházban önkéntes vöröskeresztes ápolónővérként állt helyt, gyógyított, ápolt, életeket mentett, elképzelhetetlenül nehéz körülmények között látott el minden feladatot a legnagyobb szakszerűséggel. Az ápoltakat igaz szeretettel vette körül, akik Ili testvérként emlegették. Ilona kötelességének érezte önfeláldozó munkáját.
Előképei voltak az I. világháború idején önkéntesen ápoló és sebesülteket mentő Széchényi családtagok. Pár éve a Szikla Kórház hajdani tevékenységéről plakettel emlékezett meg.

Ilonát az átélt tragédiák még erősebb emberré tették, ez kihatott egész életére. Hálásan köszönjük követésre méltó emberségét, a hosszú emigrációban végig megtartott magyarságát, és hitét a család jelmondatában: Ha Isten velünk, ki ellenünk.

Széchenyi Kinga