Kő András publicista, sportújságíró és Széchenyi-kutató írását olvashatjuk a Magyar Hírlap 2016. április 9-dikei számában a Hitel mai magyar nyelven című könyvről.
hirdetés
A könyvek igazi célja az, hogy csapdába ejtsék és önálló gondolkodásra kényszerítsék az elmét.
Moszkvában terjedt a következő vicc a hetvenes években. Valaki fölmegy a barátjához, látja, hogy az illető gépel. – Mit írsz? – kérdezi tőle. – A Karenina Annát gépelem – így a válasz. – Megőrültél? Minek? – A gyerekem nem akarja elolvasni, odaadom neki, mint szamizdatot.
Széchenyi István napokban bemutatott, először 1830-ban megjelent Hitel című műve, amellyel berobbant a magyar közéletbe, nem ilyen szándékkal magyaríttatott a gróf születésének kétszázhuszonötödik évfordulójára, de a cél annyiban közös a Kareninát gépelő állampolgárral, hogy többen vegyék a kezükbe, és olvassák. Tudvalévő ugyanis, hogy a régi magyar nyelven íródott Hitel próbára teszi a 21. század olvasóját, aki idő előtt sutba dobja, mielőtt belemélyedne. Ráadásul a gróf rapszodikus modorában a nyelvet és a helyesírást is szuverén módon kezeli, és szűkmarkúan bánik az írásjelekkel. Egy szó, mint száz, a gondolatok megértése rendkívül nehéz. Ezért keresett Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke, a gróf életművének Kolumbusz Kristófja támogatókat és csapatot a Hitel mai magyar nyelvű átírására. Merész vállalkozásba kezdtek! A csapat azonban letette az asztalra az „új” kötetet, amely – kijelenthetjük – nagyszerű eredménnyel zárult.
„Hazám írói, keveset írni, tudósai keveset olvasni, de jól megemésztve” – adja a tanácsot Széchenyi barátja, Fáy András. Nos, a magyarításnak köszönhetően most tisztán állnak előttünk a „legnagyobb magyar” követendő gondolatai. A Hitelből kiolvasható például, hogy hátramaradásunkat ne keressük másban; vagy: egyesülés és összefogás nélkül nem jutunk semmire; vagy: a sikeres működéshez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk történelmi adottságainkkal – és így tovább. De ne legyenek kétségeink afelől, hogy a Hitel az értelmiség olvasmánya volt és az is marad, ugyanis erkölcsnemesítő közgazdasági mű.
Ismeretes, hogy különböző alkotások átírására sok példát találunk a színházi és az irodalmi életben. De ezzel csínján kell bánni. A magam részéről ragaszkodnék például Arany János Shakespeare-fordításaihoz, vagy Jókai Mór regényeinek eredeti szövegéhez. Az utóbbi esetben a magyarázó jegyzetapparátus természetesen megkönnyítheti nagy mesemondónk olvasását, és akkor talán nem berzenkednének A kőszívű ember fiaitól némely diákjaink…
A könyvek igazi célja az, hogy csapdába ejtsék és önálló gondolkodásra kényszerítsék az elmét. A Hitel megmagyarítása lehetőséget ad erre. „A könyvek bebalzsamozott agyak” – írta Christian N. Bovee, 19. századi amerikai író. A Hitelről most lemosták a balzsamot, szabadon szárnyalhat az olvasásakor a képzelet. Hogy eléri-e célját a magyarítás? Szeretnék optimista lenni. Tintával töltöm ki a keresztrejtvényt.
(Magyar Hírlap 2016. 04. 09.) A Hitel mai magyar nyelven megvásárolható, illerve megrendelhető itt:
|
