2016. november 18-án délután Pozsonyban a Duna utcai iskola épületében gyülekeztek azok a tanárok, akik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által Széchenyi István születésének 225. évfordulója tiszteletére szervezett tanári emlékkonferenciára jöttek.
Rozsnyótól Pozsonyig több mint félszáz pedagógus gondolta úgy, hogy az „Embernek, magyarnak maradni!” mottóval megrendezett konferenciára érdemes rászánni a hétvégéjét, és véleményem szerint vasárnap délutánra sem bánta meg senki a döntését.
A péntek délután-este a Duna utcai iskola ebédlőjében elköltött finom vacsora alatt a régi és új ismeretségekről szólt – emiatt mindig különösen örülünk az országos tanárrendezvényeknek, majd a Ferencesek templomában szentmisével fejeződött be.
Szombaton hosszú program várt ránk, amelynek összeállítására a budapesti Széchenyi Társaságot kérte fel az SZMPSZ. Engedje meg nekem a kedves Olvasó, hogy ne a tudósító alaposságával foglaljam össze a konferencián hallottakat, hanem elsősorban tanári reflexióimat osszam meg Önökkel, hiszen úgy ültem az előadásokon, hogy vajon mit vihetek át a hallottakból az osztályterembe Széchenyi személyiségéből, életéből, hogy az „Embernek, magyarnak maradni!” gondolat is megerősödjön ezáltal a diákfejekben.
A konferencia ülésvezetője, Deák Irén, komáromi tanár először Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját kérte fel szólásra, egyben megköszönve neki, hogy az intézet helyet biztosított a konferenciának. Molnár Imre sajnálkozva mondta el, hogy a meglepetés, amellyel az intézet készült a rendezvényre, sajnos nem valósult meg, ezért csak képen láttuk azt a Széchenyi-emléktáblát, amely a legnagyobb magyar pozsonyi tartózkodására és tevékenységére emlékeztetve a Pozsonyi Kaszinó falán lesz majd elhelyezve, ha erre az állami hivatalok végre megadják az engedélyt.
A programról szóló tájékoztatás megjelent a Felvidék ma hírportálon, amely itt olvasható>>
|