Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából 2016. szeptember 20-án megkoszorúzták a legnagyobb magyar bécsi szülőházát.
A koszorúzást a Himnusz és a Szózat keretezte, a hangadó Wéber Iréna volt, aki a beszédek között gyönyörűen szólaltatta meg az "Elindúltam szép hazámból..." kezdetű népdalt.
A koszorúzást követően ünnepi megemlékezést tartottak a bécsi magyar nagykövetségen.
Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke a megemlékezésen elmondta: Széchenyi az életműve alapján érdemelte ki a legnagyobb tiszteletet, hiszen egész életben Magyarország felemelkedésén munkálkodott. Mint fogalmazott: Széchenyi személye nem osztja meg a magyarságot. Az elnök hangsúlyozta, hogy méltán lett 2014 tavaszán Széchenyi szellemi hagyatéka hungarikum, hiszen cselekvő hazaszeretete minden magyar számára példaértékű.
Széchényi Kálmán a család nevében mondott köszöntőjében kiemelte: Széchenyi István azt az időt tartotta a legnagyobb kincsnek, amelyet művelődésre, munkára, alkotásra használt, életének óráit nem vesztegette el. "Sok időt töltött azzal, hogy megpróbálja Magyarországot európai színvonalra fejleszteni, amelynek legfontosabb előfeltétele a művelődés" - hangsúlyozta.
Szavai szerint az egyetlen felfelé vezető út a kulturált művelődés, és ha sok magyar járja ezt az utat, akkor bekövetkezhet Széchenyi István jövendölése, miszerint "Magyarország nem volt, hanem lesz!".
Az Országgyűlés küldöttségének képviseletében Takács Imre volt képviselő hangsúlyozta: a mai fiataloknak jó lenne ismerniük Széchenyi hazaszeretetről szóló gondolatait, amely szerint "utazzunk szerte a világban, megkedvelünk mindent amivel találkozunk, de végül mégis mind visszatérünk a régi hazába, a régi kedveshez".
Felidézte továbbá a Lovakrúl című művet, amelyben Széchenyi az összefogásról ír. "Erre az egymást értésre van igazán szükség hazánkban" - emelte ki.
Perényi János bécsi magyar nagykövet köszöntőjében kiemelte: egy nemzet fennmaradásához példaképekre van szükség. A magyar történelmet végignézve alig lehet összetettebb és nagyobb egyéniséget találni, mint Széchenyi István - tette hozzá.
A Bécs belvárosában, a Herrengasse 5. szám alatt álló épület oldalán márványtábla emlékeztet arra, hogy a ház falai között született 1791. szeptember 21-én a legnagyobb magyar.
A megemlékezésen koszorúzott Széchenyi Kálmán a Széchenyi-család nevében. A nemzet koszorújára pedig dr. Takács Imre amit az Országgyűlés delegációja hozott felkötötte szalagját dr. Perényi János (Bécsi Magyar Nagykövetség), Molnár Mária és Bertényi Iván (Collegium Hungaricum), Aczél Eszter (Széchenyi István Emlékmúzeum), Péchy Mária (Országos Széchenyi Kör), dr. Tóth József (Széchenyi Társaság), Rada István (Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala), a Mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Kör, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Kőrösi Csoma Sándor-programjának ösztöndíjasai, Bugledich Attila nagycenki alpolgármesterével Sellei Tamás (Pereszteg), Tóth József (Fertőboz) Nagycenk-környéki polgármesterek, a bécsi cserkészek szervezete, valamint Buday Miklós (Széchenyi Alapítvány).
Ezt követően ünnepi műsort tartottak a bécsi magyar nagykövetségen Rubold Ödön színművész, Sudár Annamária előadóművész és Török Máté verséneklő, a Misztrál együttes tagja fellépésével.
Présház Társaság
|